Mindig hálával tölt el, hogy a kislányomnak a csipsz szóról a sült almakarikák jutnak az eszébe, nem pedig a jó kis bolti burgonyacsipszek, és nem kell állófrontot kialakítanunk bevásárlás közben a snackes polcoknál. Ha viszont az almacsipsz otthon az eszébe jut, nagyjából egy legózásnyi idő alatt el tudom készíteni neki, így akkor sem sérül a béke.
Ez az az univerzális snack, amihez semmilyen adalék nem szükséges, legfeljebb egy kis fahéj, ha ki szeretnénk emelni az ízét, és egy kis olaj, ha még ropogósabbá szeretnénk tenni. Elméletileg a hozzátáplálási kor kezdetétől ehetnénk a gyerekek, csak az esetleg leváló darabok és a félrenyelés veszélye miatt igényel némi rutint.
A starkingon és más puha, lisztesedésre és kásásodásra alkalmas fajtákon kívül mindegyik almafajtából könnyű elkészíteni.
Leginkább idaredből, zöldalmából, Granny Smith-ből szeretem, ha a savanykásabb ízvilág a cél, az édes fajták közül jöhet a golden, a gála, a florina, a mutsu.
Egy sütés alkalmával általában két nagyobb almát használok fel, annak a szeletei kényelmesen elférnek egymás mellé terítve, két tepsiben. A sütőt 100 fokra, és légkeverésre állítom, az alma csutkáját kivájom, vékony szeletekre vágom a gyümölcsöt, és a sütőpapírral kibélelt tepsikbe rendezgetem. 60-80 perc alatt elkészül. Az utolsó negyed órára meg lehet fordítani a szeleteket, de nem feltétlenül szükséges. Ha kihűlt, és maradt belőle, zárható dobozban érdemes tárolni, mert könnyen megszívja magát nedvességgel, és elveszti a ropogósságát.
