Nagy dilemmában voltam, melyik vegán fasírtomat posztoljam: a zsályás diófasírtot, a citromfüves cukkinit, vagy a szezámos padlizsánt, mert népszerűségben egyelőre döntetlenre állnak. Legalábbis itthon, az asztalnál, mert ha szabadtérre viszem, akkor akár ezeknek, akár a babásított, gabonás változatuknak többféle utóéletét tapasztaltam. Láttam már mérleghintán egyik kézben, hogy az elrugaszkodásban elvesztegetett energiát lehessen pótolni vele. Láttam egyévest precízen szétmorzsolni, és szubatoni részecskéit elszórni a fűben. Láttam nagyobb gyereket falatokra osztani és amit nem evett meg, azzal megspékelni a homokozóvödörbe gyűjtött homokot, erős alapokat adva ezzel a készülő homokvárnak. De a leggyakrabban a rendeltetésszerű elfogyasztását látom.
Hozzávalók kb 15 darabhoz:
1 db padlizsán
½ lilahagyma
1 fokhagyma
2-3 ek paradicsompüré
10 dkg pirított, őrölt szezámmag, vagy szezámliszt
nedvességtől függően néhány evőkanál lenmag- és/vagy hajdina- és/vagy rizsliszt
olivaolaj
Fűszerek: őrölt koriander, római kömény (egy kis tahinivel még meg lehet bolondítani)
Elkészítés:
A padlizsánt aprókra kockázom (reszelni is lehet, csak előtte érdemes meghámozni), besózom, és fél-egy óráig állni hagyom, hogy majd a keserű levét leönthessem. Utána egyszer megmosom.
A lilahagymát és a fokhagymát finomra vágom.
Olivaolajon megdínsztelem a hagymát, hozzádobom a fokhagymát, a padlizsánt, jól átforgatom. Egy kis vízzel felöntöm, amit elfő, fűszerezem, végül hozzáadom a paradicsompürét. Hűlni hagyom. A sűrű, nem vizes állag az ideális.
A sütőt 190 fokra melegítem, a tepsit előkészítem, sütőpapírral bélelem és egy kevés olajat öntök rá.
A padlizsánraguhoz szórom az őrölt szezámmagot, masszává gyúrom és vizes kézzel fasirtokat formálok. 30-35 perc alatt megsütöm. Alsó-felső sütéssel nem szükséges forgatni.
