Maradék levelekből finomság! reteklevél pesto, mogyorós zöld fasírt, ropogós karfiolszár

Félretettem neked egy kis vajreteklevelet, amit itthagytak a vevők. Hárman visztek csak ilyet innen: egy vietnámi pasi, aki savanyítja, Ildikó, akinek tengerimalaca van, meg te…  – üdvözöl a kedvenc zöldségesem egy zacskónyi harsogó klorofillal. Semmi sem veszhet kárba, ezt már a nagymamám is vallotta, akinek két fia a háborúban, illetve utána született, végül én is, bár más úton, a jóléti pazarlás okozta neurózisból, részben meg az ételek tisztelete miatt ugyanerre jutottam. Külön jó érzés, hogy a sok helyen kidobásra ítélt zöldek, mint a karfiolszár, a retek- és karalábélevél  jól variálható gyereksnack-alapanyagok. Három ötlet, ami nálunk bevált.

1. Medvehagymás reteklevél pesto (14-18  hónapos kortól)

Pestót jóformán bármilyen leveles zöldségből lehet készíteni a spenóttól a rukkoláig, a zsenge reteklevelet azért merem ajánlani, mert igen enyhén kesernyés íze miatt azoknak is bejöhet, akik a  népszerűbb zöldeket, például a bazsalikomot túl markáns ízűnek találják. A medvehagyma pedig nem a superfoodosítás miatt, hanem amiatt szerepel benne, mert kosztosom épp nem rajong a nyers fokhagymáért.

Elkészítés:

A magokat serpenyőben megpirítom.

A retek és medvehagyma leveleket megmosom, a szárakat összedarabolom, és a levelekkel együtt a késes aprítóba dobom.

Hozzáöntöm az olajat és a langyosra hűlt magokat, és jól összeturmixolom.

Tipp: Egyéves koron túl tejérzékenyeknek sajt helyett 1 evőkanál inaktív élesztőpehellyel is ízesíthető.

2. Mentás karalábéleveles mogyorófasírt (12-14 hónapos kortól)

Nemrég, amikor az unokatesók is nálunk ebédeltek, indiai zöldségcurryt készítettem, és tálalás előtt úgy könyörgött egy kis koriander zöldért. Hát nem volt, de petrezselyem sem, csak karalábékevél. Apróra vágtam és kísérletképp megszórtam vele, és meglepetésemre mindenkinek ízlett.  A karalábé zöldje is sok szerepben otthonosan mozog, időnként zöld smoothie-ba csempészem, és minden alkalommal, ha a hűtőben meglátom, tölteni szeretném, ahogyan a szőlőlevelet szokták. Na majd egyszer, ha lesz arra másfél órám egyhuzamban. Addig is alább egy jóval időtakarékosabb snack, magosan, ropogósan.

Elkészítés:

A törökmogyorót serpenyőben megpirítom, majd beáztatom néhány órára. Akár egy éjszakára is állhat.

Az áztatólevét leöntöm, és késes aprítóban krémesre darálom. Átlapátolom egy leverőtálba.

A sütőt 180 fokra melegítem.

A karalábéleveleket megmosom, a szárakat apróra vágom, a leveleket durvára, és mehetnek is az aprítóba.

A hagymát megtisztítom, felkockázom, a fokhagymát a késsel összezúzom, és a karalábéra dobom. Hozzáöntöm az olívaolajat, és összedarálom a zöldeket. Nem fontos, hogy pépes legyen.

Átlapátolom egy serpenyőbe, megfonnyasztom. Onnan a keverőtálba vezet az útjuk, a mogyoróval átforgatom, megsózom, és hozzáadom a tojást, majd a mentát is.

Egy sütőtálcára sütőpapírt fektetek, olívaolajjal vékonyan bekenem. A fasírtmasszából lapos gombócokat gyúrok, és a tálcára rendezgetem.

20-25 perc sütés kell nekik.

Tipp: Érzékenység esetén a tojást 1 ek lenmag és 2 ek víz keverékével lehet helyettesíteni. Ez esetben a sütési idő kb. 10 perccel hosszabb lesz.

3. Grillezett karfiolszár (9-10 hónapos kortól)

Épp most egyéves kisfiamnál már tetten érhető a technológiai válogatósság. Például párolt, vagy levesben főtt állapotában nem vonzódik a karfiolhoz, ellenben a sütőben sült változatot imádja. A torzsáját és a szárát is, amelyek egyébként ergonomikusan illenek a babakezekhez. Ha a rózsákat felhasználtuk, és maradt a kidobásra ítélt szár, akkor érdemes egy próbát tenni vele. Önmagában és mártogatósok mellé is eteti magát.

Elkészítés:

A szárakat kb 5 centis darabokra vágom, és olajozott sütőpapírra rendezgetve egy sütőtálcán 200 fokon, 15 perc alatt félpuhára és ropogósra sütöm.