Kértétek néhányan, hogy foglaljam össze a júniusi online Womanity fesztiválon elhangzott előadásomat. A gyerekek egészségének megalapozása az étkezési szokásaikon keresztül már a születésük előtt kezdődik, ezért elsőként a szülők kedvében szeretnék járni, hogy megtaláljátok az örömet azokban az ételekben, amelyek nem mellesleg egészségesek. Ti vagytok a túravezetők ebben a felfedezésekkel, és kísérletekkel teli világban. Hogyan segít a maszatolás, a piacozás, az illatok, a családi sztorik, vagy akár a válogatósság evolúciós értelmének tudatosítása abban, hogy a gyerekek nyitottabbak legyenek a halrudacskákon kívüli világra? Íme 10 segítség túravezetőknek.
Ételeink nemcsak a szervezetünket, hanem szeretetéhségünket is táplálják. Evolúciós ösztönök, földrajzi, kulturális, és anyagi adottságok, mélyen beidegződött családi szokások és még sok egyéb tényező befolyásolja a választásainkat, némelyik anélkül, hogy tudatában lennénk. Nagy ajándékot adhatunk a gyerekeinknek, ha ezek egy részét tudosítjuk, és az otthon ízei csomagban egészséges útravalókat adunk nekik.
Amikor felkérést kaptam a Womanity fesztivál június 27-i Womanity Restart – Női ambíciók napjára, hogy előadóként én is vegyek részt az online programsorozatban, nem volt kérdés, hogy ezt, az étrend tanácsadóként és gasztrobloggerként is szeretett témát választom.
Erről annyit lehetne írni, hogy J. K. Rowling is megirigyelné. A genetikától epigenetikán át a nutrigenomikáig több tudományág is érintett, úgyhogy ez itt egy egyszerűsített, gondolatébresztőnek szánt ötlethalmaz. Az egészségünk alakulásában a genetikai meghatározottságon és életmódunkon kívül az életkörülményeink, a gondolkodásmódunk, kapcsolataink és stresszkezelési technikáink is vastagon benne vannak, de számomra az ételeken keresztüli egészségfejlesztés, és a gyerekek felé nyújtott gondoskodás a legizgalmasabb ezek közül.
Kinek mi az egészséges?
Az, hogy kinek milyen ételek az egészségesek, nagyon változóak, még egy családon belül is. Én például tíz éve egészségügyi okokból mondtam le a gluténról, a szójatermékekről, a cukorról és a tejternékek jó részéről, és a feldolgozott élelmiszereket tápanyagban gazdag alapanyagokra cseréltem. Azért volt ez fontos, hogy teherbe tudjak esni. Azóta sok tapasztalatot gyűjtöttem mentes témában és más, spéci étrendekben is. Sokan vannak körülöttem, sajnos egyre több gyerek is, akik rövidebb-hosszabb időre kénytelenek valamiről lemondani.
Amikor általánosságban tudatos táplálkozásra gondolok, akkor abban hiszek, hogy van átjárhatóság a vegánság és a húsevés közt, a búzaliszt és a gluténmentes gabonák közt, a hozzátáplálásban is a pürék és a falatkás kóstolók közt. Mi szeretjük a húst, a belsőségeket, ugyanakkor etikai és fenntarthatósági okokból fontosnak tartom, hogy legyenek vegán napjaink, ezért sok növényi alapú receptem is van. A gluténra sem tekintek az ördög műveként, de sokaknak szükségük van arra, hogy elhagyják. Akiknek nincs vele bajuk, azoknak is szeretném megmutatni, hogy a változatos táplálkozásba beletartozik, hogy ismerjük az alternatív gabonákat is, hogy például mennyire sokoldalúan használható a zab, vagy a köles, mennyire klassz omlós tésztát lehet sütni rizsliszttel, vagy palacsintát hajdinaliszttel.
Az egészséges táplálkozás számomra ott kezdődik, hogy kevesebb finomított, feldolgozott, adalékokkal tartósított élelmiszert választunk, és adunk a gyerekeinknek, helyette több olyan ételt, ami a természetben is hasonló módon fordul elő, mint a tányérunkon. És törekszünk arra, hogy tápanyagban gazdag ételt készítsünk. Nagyon izgalmas kaland segíteni a gyereket, hogy megszeressék az értékes ételeket. Valójában rengeteg energiát és időt igényel megtervezni, megvenni, megfőzni, rábeszélni, hogy megkóstolják, aztán ha sikerült, eltakarítani a romokat. Legalább egy félállás konyhás néni műszakban. Sokat kivesz belőlem is, és csábítóbb lenne a könnyebb utat választani, de megéri végigjárni a következő lépéseket.
1. Önismereti gasztrotúra
Ez az első lépés, lehetőleg még azelőtt, hogy a babatáplálásra élesben sor kerülne – de persze azután sem késő. Minden velünk kezdődik, és a saját, étkezéshez fűződő viszonyunkkal. Érdemes felidézni, hogy milyen érzéseink kapcsolódnak az evéshez. Milyen volt a családunk étkezési kultúrája? Együtt ettünk, pontban délben, harangszókor, vagy ahogy adódott? Milyen volt a hangulat? Beszélgettünk, vagy magyar ember evés közben nem beszél? Szólt a Kossuth rádió? Nálunk vasárnap a Calipso, és ahogy kezdődött a slágerlista, úgy nőtt az étvágyam. Vacsoráztunk a tévé előtt? Olvastunk evés közben? Milyenek voltak az ünnepek? A szüleinket kikapcsolta a főzés, vagy befeszültek tőle? Kiborultak, hogy teljesíteniük kell? Bátran improvizáltak, vagy receptkövetők voltak?
Nálunk például alapértelmezettek a közös étkezések, beszélgetések
Milyen családi attitűdök kapcsolódtak az evéshez? Jutalmaztak minket édességgel, büntettek csokimegvonással? Hogyan álltak az etetésünkhöz a nagyszülők? Mit éreztünk, az ételeikkel a gondoskodásukat nyújtották, vagy kötelességként tekintettek rá? Érdemes megkérdezni édesanyánktól, ha van rá mód, hogy szoptatott-e, hogy élte meg a szoptatást, és milyen volt a hozzátáplálás? Elhangzott-e rendszeresen, hogy az étel nem játék, és hogy egyet a mama kedvéért? Mindezeket a mintákat, ha nem is tudatosan, de őrizzük magunkban. Viszont csak tudatosan írhatjuk felül.
2. Találjunk saját magunk számára egy működő és tartható étrendet!
Már a teherbeesés előtt óriási hatásunk van a gyerekünk hosszútávú egészségére, ezért magunkat is rendbe kell tennünk ezen a téren. A természet tudja úgy alakítani a dolgokat, hogy addig a fogantatás is nehezített pálya, amíg különböző kihívásokat nem rendeztünk. Ilyenek például a hormonális egyensúlytalanságok, inzulinrezisztencia, PCOS, endometriózis, autoimmun állapotok, pl pajzsmirigy működési zavar. Engem például így dobott vissza az élet a startmezőre, hogy alakítsak ki egészségesebb étrendet, meg még sok egyéb dolgot meg kellett tennem a lelki blokkok oldásától a stresszkezelésig (a várandósság igényeire szabott étrendről itt írtam, a szoptatás időszakáról itt).
Mínusz kilenc hónapos korukban már kezdenek ismerkedni az étkezési kultúránkkal (a várandós táplálkozásról itt bővebben)
Sok hormonális és más kibillenés emésztési problémával is együtt jár. Jellemző lehet még a diszbiózis, azaz a bélflóra egyensúlytalansága. Ha az emésztőrendszerünk baktériumai kellően változatosak, fajgazdagok, az immunrendszerünket és az egészségünket is jobban szolgálják. A bennünk élő baktériumok és a mikrobiom-bél-agy tengely működése nagyon izgalmas. Saját anyagcseréjük van, tápanyagokat, vitamonokat, gyulladáskeltő és gyulladáscsökkentő anyagokat is tudnak előállítani. Hatással vannak még arra is, hogy milyen ételeket kívánunk, mert a szaporodásukhoz szükséges anyagokat szeretnék velünk beszereztetni.
Az egyik nagy ajándék, amit adhatunk a születendő gyerekünknek, az, ha a szülés módjával, – ha azt megválaszthatjuk – a szoptatással és hozzátáplálással segítjük, hogy változatos bélflórájuk épüljön.
Nagyon sok módon tudunk ebben segíteni, most egy területet szeretnék említeni a táplálkozásból: ha minél kevesebb feldolgozott élelmiszert eszünk.
A növényvédő szerek, vegyszerek, tartósítószerek pont azért vannak, hogy mikroszkopikus méretű lények munkáját gátolják, így a mi jótékony baktériumainkra is veszélyt jelentenek. Az állományjavítók, színezékek, mesterséges adalékok sem növelik a komfortérzetüket. Tehát erről az oldalról is visszaérkeztünk oda, hogy az ételeket minél inkább a természetben előforduló módon együk, illetve hogy a házi koszt elsőbbséget élvez a készétellel szemben.
Fontos megjegyezni azt is, hogy az étrend kialakításában nemcsak az anyáknak van szerepük. Nagyjából kétéves kor után az apák ízlése erősebben hat a gyerekre, mint az anyáké.
Ne dőlj be minden superfoodnak! 10 tápanyag, ami tényleg kell a gyerekeknek!
Elérkeztünk oda, hogy a gyerekünket bevezetjük a saját étkezési kultúránkba. A szoptatás, a szoptatással kapcsolatos érzéseink, megéléseink is hatással vannak erre. A szoptatás jóval több, mint evés, és az evés is jóval több, mint evés: ugyanúgy szól az érzelmekről, emlékekről, kötődésekről, hiányokról, ingerek kereséséről, kompenzálásról. Majd pedig a hozzátáplálás a következő állomás, ahol szintén nagyon sokat tehetünk azért, hogy a gyerekek jó kapcsolatot alakítsanak ki az értékes ételekkel.
3. Engedjük meg a babánknak a felfedezés élményét!
A hozzátáplálásból az elmúlt évszázadokban nem csináltak különösebben ügyet, a család életének, ritmusának megfelelően kezdték megismerteni a babákat a szilárd ételekkel. A múlt század közepétől kezdett általános érvényűvé válni, hogy a babák számára a pürés táplálás, az alanyagok meghatározott sorrendjével a legideálisabb. A tápszer és bébiétel lobbi egyre erősödött. Sok esetben szükségesek és praktikusak ezek, áldásosak, hogy vannak, de ha tehetjük, akkor ne tegyük passzívvá a babánkat az ételekkel szemben. Adjuk meg neki az élményt, hogy lássa, a természetben milyen formában létezik az, ami a tányérjára kerül. Adjuk úgy, hogy megnézhesse, megérinthesse, megszagolhassa, ne csupán egy érzékszervével, a nyelvével alkothasson róla véleményt, amikor a szájába kanalazzuk.
15 trükk, ami nálunk bevált a hozzátáplálás időszakában
Számomra a hozzátáplálás az egyik legizgalmasabb időszak az első évben, amikor az ízek, állagok, illatok, színek felfedezésének lehetőségével sok-sok élményt nyújtunk a babánknak. Ezzel sok mintát is átadunk tudatosan és akár tudat alatt is. Megismertetjük a saját ígényeinkkel, ízlésünkkel, a családunk étkezési szokásaival, és megmutatjuk, mennyi figyelmet, gondoskodást lehet nyújtani egy otthon készült étellel. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy ez az időszak döntő abból a szempontból, hogy babánk a későbbiekben milyen kapcsolatot alakít ki az evéssel, az ételekkel.
Pici korban is nagyon jó módszer a BLW, amit igény szerinti vagy falatkás táplálásként szokás fordítani.
Ez óriási téma, nincs is mód itt kifejteni. Rengeteg jól kitalált szabálya van, inkább most csak arról az oldalról közelítem meg, hogy hogyan segít kialakítani a baba étkezési kultúráját.
– Lehetőséget ad arra neki, hogy szabályozza a mennyiséget, szemben a kimért pürével. Kutatások szerint a babák még igen jól hozzá tudnak férni a saját szabályozó rendszerükhöz, ami segít abban, hogy mennyi ételre van szükségük és milyen típusú tápanyagokra. Ez a szabályozó rendszer el tud torzulni, részben tanult felülírások miatt, részben a feldolgozott élelmiszereknek, ízfokozóknak, rendszeres cukorhasználatnak köszönhetően.
– Azzal, hogy a babák kisebb változtatásokkal és odafigyeléssel azokat az ételeket ehetik, amelyeket mi, és önállóan ehetik, lehetőséget adunk arra is, hogy érezzék, megbízunk bennük, partnerként tekintünk rájuk.
– Nagyon sok türelem kell ehhez a módhoz, mert a felfedezés, megtapasztalás rengeteg koszolással jár (sokszor a magasnyomású slaggal szoktunk lecsapatni az etetőszéket étkezések után most, nyáron). Nálunk igazából egyfajta hibrid hozzátáplálási mód vált be. Volt, amit a gyerekeim pürésítve, kanállal ettek szívesebben, volt, amit falatkásan. Ebben is ugyanazt vallom, mint amit a vegánság és húsevés, vagy a mentes-nem mentes kérdésekben: létezik átjárhatóság az iskolák közt.
– Amit ez a hozzátáplálási mód a családnak ad, az az, hogy még tudatosabbá teszi a szülőket – és ha bevonhatók, akkor a nagyszülőket is. Amit én eszem, megosztható-e, egészséges neki, követendő példa-e a baba számára? Ez segít abban, hogy rossz étkezési szokásokat könnyebben elhagyjunk.
4. Hagyjuk, hogy a gyerekeink lássanak minket főzni, enni!
Sok családnál látom, hogy a szülők-gyerekek külön esznek. A babának megvan a napirendje, megetetik, elaltatják, és akkor nyugi van egy kicsit, ehetnek a szülők is. Napközben semmi idő nincs főzni, az anya így este áll neki hulla fáradtan, miután sikerült letennie a gyereket. Ezek praktikus és életszerű megoldások, de sajnos pont nem fogják közelebb hozni a gyerekhez a megismerést, hogy hogyan is készülnek az ételek. Nem tudja majd, hogy a főzés időigényes, de érdekes. Akár játék is lehet, amiben egy csomó színes dologból lesz valami más formájú, állagú, színű étel, és ez egyfajta varázslat. És hogy enni a szülők is szoktak, még tán élvezik is. Ezeket fontos látni, bármilyen pici gyerekről is van szó.
5. Vonjuk be őket a tervezésbe, vásárlásba, főzésbe!
Ha van idő, nagyon jó nézelődni, válogatni, a gyerekeket beavatni abba, mit vásárolunk. Érdemes hagyni őket a piacon kóstolgatni, és saját tapasztalatokat szerezni, látni az élelmiszereket nyersen, amelyek a konyhai alkímia során az ételeikké alakulnak (íme 10 tipp, hogyan szerezhetünk be egészséges ételeket).
Amikor a nudli elkészítésének nagy részét már a hatévesre lehet bízni
Ami számunkra időrabló kötelesség, az számukra lehet gyakorló játék. Ez az óvoda előtti korosztály fontos játéktevékenysége, amelynek során a gyerek a saját testét és az őt körülvevő világot is jobban megtapasztalja, ezzel a személyisége fejlődik. Minden gyakorló játék a kicsik számára, a mozgástól a tárgyak pakolásáig. Ezek a térlátást és szem-kéz koordinációt is fejlesztik. A későbbiekben lehet gyakorló játék az is, ha sütés előtt a kezükbe kapnak egy tészta darabot, amivel szabadon gyurmázhatnak.
6. Játsszunk velük ételekhez kapcsolódó játékokat!
Bevásárló kártyás játék
Egy újabb időrabló tevékenység, de hatalmas haszna van. Néhány saját példát összegyűjtöttem, amelyekről a karantén idején, ebben a posztban írtam.
illat asszociációs játék
Mindannyiunknak vannak meghatározó illat emlékeink gyerekkoromból, amelyek ételekhez kapcsolódnak, és szeretett családtagjainkhoz kötődnek. Nálunk a nagymamám kacsasültjének, almás pitéjének, apukám kocsonyájának erősen fokhagymás illata meghatározó. De vannak utált szagok is, mint például a nagyszüleim telkén a csirkevágáshoz kapcsolódó szagok. Ezek mind meghatározó emlékek lesznek, az ízlét alakítják. Gyerekeink is gyűjtik az lllatmintákat, nagyon jó mindezt tudatosítani bennük. Minél többször süssünk, főzzünk együtt, szagoljunk fűszereket, annál inkább ezek az illatemlékek lesznek a meghatározók a számukra. Nem mondom, a McDonalds vagy a metró mozgólépőcsőit végigsöprő péksüti illat nem tud túszul ejteni, de mégis a saját konyha illatai azok, amikhez pozitívabb érzések kapcsolódnak, gondoskodás, közös emlékek.
Az ember nemcsak a szájával, hanem a szemével és orrával is eszik. Arra tehát nem sajnálom az időt, hogy a gyerekeimet is hagyjam szagmintákat gyűjteni, és megtapasztalni, mi mivé alakul a sütés, főzés során. Ovis kortól beszélni is lehet róluk, asszociálni, kérdezni, játszani az illatokkal.
Bevásárló kártya játék
Zöldségkártyának hívják a gyerekeim, de nemcsak zöldségekről szól, és 3 éves kortól élvezhető. Sok, pici kartonlapot vágtunk, és mindegyikre egy-egy zöldséget, gyümölcsöt, húsfélét, tejterméket, gabonát rajzoltunk, amit szoktunk venni a boltban, vagy piacon. A készletből azokat viszem magunkkal, amiket épp venni szeretnénk. Megállunk egy standnál, előkeresem nekik mondjuk a sárgarépa, karalábé és alma kártyát, és kérem, mutassák meg ezek alapján, mit fogunk itt venni.
De otthon is játszunk a kártyákkal. Összekeverve lefelé fordítjuk, és kiterítjük, mint a memóriajátékban. Mindenki kettőt húz belőlük (a legnagyobbik hamarosan 7 éves, és gurmé arc, ő már hármat húz), és elmondja, a felhúzott alapanyagból milyen ételt szeretne főzni. Vicces a karalábé a cseresznyéve, vagy az étcsoki a hallal.
7. Meséljünk az ételekről!
Az ételeket a családi történetek személyesebbé és érdekesebbé teszik. Gyakran emlegetem a szüleimet, nagyszüleimet, mit szerettek, mit hogy készítettek, mit tanultam tőlük, mit hagytak nekem anno a konyhai műveletekből.
A rizseshúshoz például sok családi sztori kötődik, és emlékek, ki hogyan csinálta
Az ételek egészségre gyakorolt hatásáról is lehet beszélni. Ezt érdemes nagyon egyszerűen vázolni. Például a sárgarépa, batáta, sütőtök narancssárga színét a karotin adja, ami például abban segít, hogy olyan élesen lássatok, mint a sas. A bőrös halak omega 3-zsírsav tartalmukkal a szíveteket védik, a színes bogyós gyümölcsök az antioxodáns tartalmukkal segítenek, hogy jobban vágjon az eszetek. A lilakáposzta, a kék szőlő vagy a cseresznye antocián tartalma felel a bordós, lilás színért, és abban segít titeket, hogy memóriajátékban még ügyesebbek legyetek. A savanyú káposzta, sós-vizes vagy kovászos uborka olyan, erjesztett jóságok, amelyeket ecetsav és tejsav baktériumok tettek finommá. A bélflórátok erősebb és változatosabb lesz tőle, ami pedig azért jó, mert a szervezetetek könnyebben kiüti a betolakodó fertőzéseket.
8. Neveljünk közösen fűszernövényt, kertészkedjünk, csíráztassunk!
Elég egy ablakpárkány is, hogy magról, vagy dugványozással (egy másik növény csúcsáról levágott 10-15 cm-es hajtás elültetésével) fűszernövényt neveljünk. A kakukkfű, a bazsalikom, az oregánó, a menta, a zsálya, a petrezselyem, a rozmaring és koriander jól bírják a benti nevelést is. A saját nevelés nemcsak felelősségre ösztönti a gyerekeket, hanem enni is inkább hajlandók belőle (a fűszernövények olcsó, házi superfoodok, itt írtam, micsoda tápanyag-nagyhatalom).
Kicsattanó egészségnek örvendő bazsalikomaink tavaly nyáron
9. Értsük meg a válogatósságuk okait!
Valószínűleg minden gyerek háklis az evésben, és nagyon fontos minta a számukra, hogy mi ezt hogy kezeljük (itt írtam hosszan arról, mit is üzen egy válogatós gyerek). A választásaikat több szinten is meghatározzák bizonyos alapvetések. Vannak minden gyerekre vonatkozó, evolúciós törvényszerűségek. Ilyen például a kövezketők:
Ha ismerős a zöld, akkor már tud bizalmat kelteni: zellertócsni sok zölddel
– Az édes ízek a szeretet kifejezésének és elfogadásának az ízei, mint hogy az anyatej is édes.
– Őseink a magas szénhidrát és kalóriatartalmú ételekhez vonzódtak, mert ezek biztosították számukra a túlélést a szűkösség idejében. Ha valami egyszerre szénhidrát- és zsírdús, mint egy csodás tiramisu, az a legkívánatosabb. Ez akkor is egy ösztönös választás, amikor nem fenyeget az éhezés.
– A túlélést szolgálta az is, hogy bizalmatlanok vagyunk olyan ételekkel szemben, amit korábban még nem kóstoltunk. Ez a neofóbia evolúciós alapja. Ez ellen úgy lehet a legjobban tenni, ha többször is visszatérünk olyan alapanyagokhoz, amelyek elsőre nem voltak szimpatikusak.
öld színű ételek, amelyek ráadásul keserűek is, nem szimpatikusak. Ezekkel szemben nem árt az óvatosság, hátha mérgezőek. Ami pedig savanyú, vagy fura szaga van, mint például a kéntartalmú, amúgy magas tápanyagartalmú zöldségeknek, keresztesvirágzatúaknak és a K-betűsökként emlegetett mumusoknak, azok lehet, hogy romlottak. Mindezeket úgy lehet megszerettetni a gyerekekkel, ha gyakran felbukkannak különböző elkészítési módokon, és a gyakoriság előbb-utóbb csak felkelti a bizalmat. – Szintén az életben maradást szolgálta, hogy a például a z
Egyéb okok a válogatósság mögött:
– Vannak ezen kívül egyéni beállítások a gyerekek választásaiban. Sajnos előfordul, hogy a válogatósság mögött anatómai eltérések rejlenek, esetleg intoleranciák, vagy felderítetlen allergiák, amelyek miatt rosszul esik, vagy egyenesen fájdalmas enni.
– Amögött, hogy egy gyerek különböző színeket, ízeket, textúrákat, vagy összetételeket elutasít, állhat szenzoros zavar is. Ez a zavar sokféle lehet, a közös jellemzőjük, hogy bizonyos ingerek feldolgozása az agyban atipikus. Érdemes feltárni, kezelni.
Még egy formája a zöldeknek, ami nálunk kedvelt
– És persze vannak az ételekhez, evéshez kapcsolófó játszmák is, dominanciaharcok a szülő-gyerek kapcsolatban. A gyerekek hamar rájönnek, hogy az evésen keresztül manipulálni tudnak. Minél inkább az egymás elfogadásáról szól a kapcsolat, annál kevésbé fontos nekik elutasítással, túlevéssel, vagy bosszantó szokásokkal élni. Minél kevesebb erőltetést tapasztaltnak az étkezés körül, annál valószínűbb, hogy egészséges kapcsolatot tudnak kialakítani az ételekkel.
– Az elutasítások mögött állhatnak teljesen egyszerű okok is: bizonyos illatokat, vagy ízpárosításokat nem szeretnek.
Összefoglalva:
Ha tudatosan evő gyereket akarunk nevelni, akkor ahhoz magunknak is tudatos evőknek kell lennünk. A saját szabályozórendszerünket figyelni, és nyitottnak lenni, a főzésre energiát szánni, bátran kísérletezni, uzsonnát csomagolni, piknikezni, mesélni, élménnyé tenni az étkezést.
Az utolsó lépés egy olyan tanács, amit leginkább magamnak szoktam adni, mert hajlamos vagyok a szívemre venni, ha látom, miket esznek a gyerekek a játszótéren, az utcán, a pékségben, és milyen nassokért alkudoznak az enyémek is. Ha azt szeretnénk, hogy a gyerekeink egészséges kapcsolatot alakítsanak ki az ételekkel, akkor hagyjuk őket ámokfutni is.
10. Engedjük meg nekik és magunknak is a lazítást!
Hadd kóstolják meg a gumicukrot, hadd egyék túl magukat vendégségben, hadd kapjanak még egy gombóc fagyit, mert ezek élmények. Ahogy a diétában a csalós napok kellenek időnként a léleknek, a gyerekeknek pláne fontosak. A dietetikában használt 80-20%- szabályt igyekszem én is szem előtt tartani, és így a részükről is nagyobb lesz az együttműködés.