Négy hónapos? Anyuka, adjon egy kis teát a babának, ha megy a hasa. Fontos a folyadékpótlás, nem elég az anyatej. Nem issza meg? Akkor egy kis curkot tegyen bele. Öt hónapos? Fejjen le egy kevés anyatejet, és reszeljen bele egy kis háztartási kekszet. Bármennyire is furcsának tűnnek, ezek a tanácsok valóban elhangzanak napjainkban. A focihoz, a divathoz és a hozzátápláláshoz mindenki ért. Ezt tiszteletben tartva, és megjegyezve, hogy elrontani nem lehet, ha érzékenyek vagyunk a gyerek reakcióira, igyekszünk képet adni a mostani trendekről.
Mit is mondott? Hat hónapos és még sokat bukik? Akkor a hozzátáplálást banánnal kezdje el, ami megfogja majd kicsit. Igen, lehet, hogy emiatt nem fogja elfogadni kezdetben a kevésbé édes gyümölcsöket, de lássuk be, a gyerekek kedvenc gyümölcse a banán.
Mindezeket a tanácsokat ismerősök gyerekorvosi rendelőbeli beszámolójából idéztem. Hallottam olyat is egy háziorvostól, hogy hat hónapos korban már bőven illene borjúhúst adni a gyereknek, mert a vaskészlete addigra kimerül, legalábbis ő ezt tanulta Moszkvában, a hetvenes években. Mivel azóta eltelt pár évtized, koncentrálhatunk az új kutatásokra és ajánlásokra. Ebben segít Moharos Melinda dietetikus, és némi saját tapasztalat.
1. Ha lehet, ne kezdjük féléves kora előtt!
A babakajákat gyártó cégek termékei közt nem ritka, hogy a cimkén azt olvashatjuk, hogy 4 hónapos kortól ajánlanak gyümölcspépeket, vagy csirkehúsos zöldséges mixet. Tudjuk, hogy tiszta, humánus célok vezetik őket, nem pedig az, hogy minél többet eladjanak, de azért érdemes szem előtt tartani, hogy az Egészségügyi Világszervezet mit ajánl. „A csecsemőknek kizárólagos szoptatásra van szükségük életük első 6 hónapjában ahhoz, hogy az optimális növekedést, fejlődést és egészséget elérjék.” A WHO ajánlása szerint a babák féléves kor után kapjanak megfelelő és biztonságos kiegészítő táplálást, miközben a szoptatás folytatódjon.
2. Nem kell almával indítani, ha másképp szeretnénk
“A hozzátáplálás során bevezetendő élelmiszereknek nincs szigorú, kötött sorrendje.
A legfontosabb szempont a fokozatosság és gyermek reakcióinak figyelemmel követése, valamint a higiéniai szempontok, hogy mosott, alaposan hőkezelt élemiszerek legyenek.” Az ismerősi körömben vannak néhányan, akik a hozzátáplálást nem a klasszikus gyümölcsökkel, hanem a GAPS-ajánlás szerint húsalaplével indította, és jól működött. De a hagyományoknál maradva például Dél-Amerikában az édesburgonya az első bevezetendő zöldség, itthon meg akár az őszibarack, vagy annak szűrt leve is lehet az első állomás, vagy akár a sütőtök is, ha épp szezonja van.
3. Igen, közhely, de kerüljük a cukrot, a sót és a feldolgozott élelmiszereket!
“Az ételeket ne cukrozzuk, sózzuk, a gyermek étkezése ebben a korban csak az édesanyán múlik. Ne szoktassuk hozzá az édes ízhez, és ne adjunk neki feldolgozott, finomított élelmiszereket, pl. bolti pudingokat, tejszeleteket, desszerteket, sózott burgonyacsipszet, vagy sózott, puffasztott kukoricát.” Amikor már a rágáshoz szeretnénk szoktatni a gyereket, elő szoktak kerülni az extrudált cirok, vagy kölesgolyók, amelyek szinte elolvadnak a szájban. Ezek natúr változatát válasszuk inkább a sózott helyett.
“Ha valamiért mégis a bolti terméket választjuk, nézzük meg az összetevők listáját, hogy lehetőleg hozzáadott cukrot ne tartalmazzon. Egyik kedvenc példám a bolti gyümölcsjoghurtok” – teszi hozzá a dietetikus. Sajnos a tápszerekben, kicsiknek szánt müzliszeletekben, gabonamixekben, és üveges babaételekben sem ritka a cukor, és ott vannak a bio zöldségpástétomok is, amelyeken feltüntetik, hogy ellenőrzött gazdaságból származik a hozzáadott, bio nádcukor. Köszönjük.
4. Kezdő zöldségként jöhet a gyökérzöldség
A sárgarépa, cékla, burgonya már a hozzátáplálás kezdeti időszakától adható. A 7. hónaptól a zeller, fehérrépa és pasztinák is. Ezeket érdemes ökogazdágkodást folytató termelőktől beszerezni (például közösségi vásárlói site-okon keresztül), mert könnyen magukba szívják a vegyszermaradékokat – például nitrátokat- a talajból. Ízre is nagy a különbség, ahogyan tapasztaltam. A vegyszermentes gyökérzöldségek édesebbek, nem érezhető rajtuk kesernyés mellékíz.
5. Ne csak krumpliban gondolkozzunk sűrítőanyagként, és későbbi köretként
Hagyományosan a burgonya a legnépszerűbb sűrítő zöldség a babák főzelékeihez. Én speciel nem vagyok oda érte, mert a gyerekkorom nagy része a krumpli körül zajlott. A szüleim imádták, palóc rokonaim talán csak a kávéba nem azt tették, és ha időnként eljutottunk étterembe, választhattunk a krumpli és a párolt gyorsrizs közt. Egy idő után megteltek a krumpliraktáraim.
Ha csak lehet, inkább sárgarépát, vagy mást használok helyette sűrítésnek is. A legtöbb zöldséghez passzol a répa, talán csak a kelkáposztához nem olyan nagy siker. A hozzátáplálás kezdeteitől adható zöldségek és gyümölcsök közül sűrítéshez és édesítéshez a párolt alma is szuper, nálunk bevált a batáta (még a kelbimbóval is működik), és értékesebb tápanyagforrás, mint a krumpli. A sütőtök is remekül sűrít, főleg a hazai nagydobosi kék fajta, amelyiknek finomabb a textúrája és lágyabb az íze, mint a klasszikus sonkatöknek. A semlegesebb ízű zöldségek közül a főzőtök és a cukkini is nagyon sok zöldséghez passzol, jó kísérleti alanyok. Mindezek húsok mellé, későbbi köretként is megállják a helyüket. A sütőben grillezett cékla, karfiol, brokkoli, a sült karalábé, és csicsóka, a pirított kelbimbó és társai isteniek tudnak lenni, amikor már adhatunk darabos ételt is.
6. A fehér húsok akár 6 hónapos kortól kóstolhatók
Mi nyúlhússal indítottuk a húsrepertoárt (kicsit később, mint a 6. hónap), mert könnyen emészthető, alacsony a zsírtartalma, magas fehérjetartalmú hús, tele van esszenciális aminosavakkal, allergizáló hatása nem ismert, magas B12 és vastartalmú hús. De főleg azért érvelek mellette, mert finom és be tudtuk szerezni olyan helyről, amelyikben bízunk. “De természetesen baromfihúst is kaphat a baba, itt is szempont a megbízható forrás, és hogy fiatal állat legyen. Fontos a sószegénység – nem baj, ha mi sótlannak érezzük- és a kíméletes ételkészítés, a párolás, a főzés, a zsírszegény sütés.”
7. A vörös húsokat 8 hónapos kortól ajánlják
Ha megoldható, ismert eredetű, legeltetett, fiatal állatok húsát válasszuk.
8. A belsőség hetente legfeljebb egyszer ajánlott
“A csirkemáj 8-9 hónapos kortól mehet, maximum heti egyszer. Fiatal állaté legyen lehetőleg, és vegyük figyelembe, hogy ez egy méregtelenítő szerv.” Később kínálhatjuk a négylábúak máját és más belsőségeit is.
9. Az édesvízi hal 7-8 hónapos kortól kóstolható
“A szálkamentes édesvízi halat 7-8 hónapos kortól már lehet adni, de nagyon óvatosan, az esetleges allergiás tüneteket figyelve. A tengeriekről külön nincs szó az ajánlásokban, de valószínűleg a lehetséges ólomszennyezettség, plusz az igen gyakori allergizáló hatás miatt csecsemőknél hanyagoljuk, és inkább édesvizi halfajtát, és kisebb méretű, fiatal példányt válasszunk. A “tengeri herkentyűk” sem babáknak valók.”
10. A K-betűsöket 8 hónapos kortól óvatosan próbálgathatjuk
A klasszikusan puffasztó keresztesvirágzatúak, mint karfiol, brokkoli, kelkáposzta, kelbimbó, illetve a kukorica a 8. hónaptól óvatosan kóstoltathatók. “A puffasztó hatást némileg lehet mérsékelni, ha előfőzzük ezeket, azaz az első főzővizet leöntjük, és a zöldséget újra feltesszük főni, Igaz, így tápanyagot is veszít, de nem fog hasfájást okozni.” A káposztaféléknek, a kelkáposztának, a kínai kelnek és pakchoinak ez az eljárás meglehetősen rontja az élvezeti értékét, így akár várhatunk is velük kicsit. A káposztaféléket főzni nem érdemes, inkább párolni, vagy dinsztelni, és ha bírja a baba, akkor azok is adhatók ebben a korban.
11. Jó néhány zöldfűszer már 7-8 hónapos kortól adható
Bár a hozzátáplálás egyik üzenete, hogy a baba a zöldségek, gyümölcsök, húsok valódi ízét ismerje meg, az egyhangúság nem irányelv. A zöldfűszerek közül jó néhány biztonságosan adható módjával, többnyire nem okoz emésztési problémát: például a petrezselyem, a kapor, a tárkony, a rozmaring, a bazsalikom, a kakukkfű, a majoranna, a lestyán, a borsikafű. Húsalaplébe lehetünk borókobogyót bors helyett, amúgy is sokkal finomabb. Kicsivel később próbálkozhatunk a citromfűvel, fahéjjal, medvehagymával és az igen magas vastartalmú karalábélevéllel is. A zellerlevél sokaknak szintén ártalmatlan, de vannak, akik a zellerre érzékenyek.
12. A hagymafélék 8-9 hónapos kortól mehetnek
Azzal a kiegészítéssel, hogy dinsztelve, párolva. Érdemes olyanokkal indulni, mint metélőhagyma, újhagyma, póréhagyma, vagy medvehagyma, azok ízét általában könnyebb befogadni.
13. Mézet egyéves korig ne, a cukrokkal, édesítőszerekkel meg óvatosan!
A méz korai bevezetését botulizmus fertőzésének lehetősége miatt kifejezetten nem szokták javasolni. Az alternatív édesítőszerekkel pedig nemigen foglalkoznak a magyar ajánlások. “A nádcukrot, barnacukrot is kerüljük, ameddig csak lehetséges, ne szokjon hozzá a gyerek. A gyümölcskoncentrátumokról, például agavé-, szilva, -almaszirupról tudni érdemes, hogy a szénhidráttartalmuk elég magas, körülbelül a fehércukornak felelnek meg. A kókuszvirágcukorra, steviára nincs ajánlás, épp ezért, mivel a biztonságosságot kisbabákra nem vizsgálták, hanyagolnám. “ Ugyanígy a cukoralkoholokat, például a maltitolt, xilitet, eritritet is.
“Ebben a korban a kicsik még azt fogadják el, amit kapnak, az ízpreferencia még alakul, azaz amennyire lehetséges, ne szoktassuk őket hozzá az édes ízekhez” – tette hozzá a dietetikus. Az enyhébb, édes ízekhez a banán, az aszalt datolya, aszalt szilva, mazsola, füge és más aszalványok nagyon jól használhatók.
14. Előbb a növényi olaj, utána a zsír
A liba, kacsa, sertés zsírjára, vagy akár a marhafaggyúra nem szerepel konkrét ajánlás, mikortól lehet, érdemes a babának kínálni. “Lehetőleg minél később, mert felesleges kalória, nem igazán hasznos tápanyagokkal. Inkább növényi olajat, olívát, repcét adnék helyette.” Zsiradékok tekintetében egyébként nincs konszenzus, a Gaps, vagy a paleo protokoll például az állati zsíradékot részesíti előnyben a babák étrendjében is.
Bónusz olajkurzus a dietetikustól: “ 7 hónapos kortól 1 kiskanál olajat tehetünk 1 dl főzelékbe. Lehetőleg a magasabb omega 3 zsírsavtartalmúak közül válasszunk. Jó választás az olíva-, a repce-, vagy a kukoricacsíraolaj, és kész ételbe keverjük bele, mert a telítetlen kötések nem igazán hőtűrőek.” Mehet a kókuszolaj is, de a tökmagolaj puffaszthat, a többi magolajjal, szezámmag-, lenmag-, szőlőmag-, vagy mákolajjal is várjunk egyéves korig. “A pálmaolajat pedig magas telített zsír és palmitinsav-tartalma miatt nem tartom túl egészségesnek.”
15. Jöhetnek a jolly joker gabonák és keserűfűfélék
A rizs, és a zab 6 hónapos kortól már adhatók. Elméletileg a köles és hajdina is, ha nem okoznak gondot. “A magas rosttartalmú gabonák – mint például a barnarizs – hasfájást okozhatnak. A kicsik emésztése sokkal érzékenyebb a rostokra, azok puffadást, görcsöket okozhatnak.” A későbbi hónapokban az amaránt, a quinoa, a vadrizs is remek választás, mert sok jóságot tartalmaznak.
16. A növényi tejek nemcsak gabonákhoz, pelyhekhez, hanem főzelékekbe is szuperek
A 6-7. hónaptól már adható a rizstej. A zabtej és a kókusztej is korán bevezethető, de szójatejet, ahogyan más szójatermékeket is jobb, ha hanyagoljuk. A magtejeket egyéves kor után válasszuk.
17. A magokat, olajos magvakat, dióféléket hagyjuk egyéves korig!
A dió, mandula, kesudió, paradió, mák szuper csemegék, de “ezeket allergizáló, és nehezen emészthető tulajdonságaik miatt egy éves kor alatt ne adjuk. Kivétel a gesztenye, azt 7-8 hónapos kortól már ehetik a babák.” Szintén óvatosan bánjunk a lenmaggal, szezámmaggal, tökmaggal, napraforgó és fenyőmaggal is. A gyerekorvosunk szerint például ha lehet, az apró, nehezen elrágható magokat kisgyerek korban őröljük meg, úgy kevésbé okozhatnak emésztési problémákat.
18. A hüvelyesekek is várják ki a sorukat!
Sri Lankán szokás vöröslencsével kezdeni a babák hozzátáplálását, és itthon is egyre elterjedtebb ez a fajta lencse, amit a babák általában 8 hónapos kortól be tudnak fogadni, ahogyan a zöldborsót is (a héját eltávolítva, passzírozva, ismerősi tapasztalatok szerint akár korábban is). De a többi hüvelyes, a lencsefélék, a barna, a sárga, az urid, a beluga, a puy, és a babfélék, valamint a csodás csicseriborsó nehezebben emészthetők, így egyéves korig várjunk velük.
19. A nyers salátafélékkel szintén várjunk egyéves korig!
Ez vonatkozik a nyers uborkára, paprikára, retekre és a salátákhoz szintén népszerű csírákra is.
20. A savanyúságokat mértékkel!
A házi, savanyított zöldségek bélflórára gyakorolt jó hatásáról több tanulmány is lelkendezett, de a dietetikus szerint magas Nátrium-tartalmuk miatt mértékkel adjuk a kicsiknek. Lehetőleg egyéves korig várjunk a rendszeresítéssel.
21. Az aprómagvas gyümölcsökkel másfél éves korig várjunk!
Már csak az eper, szeder, málna, áfonya, ribizli, és egres miatt is érdemes várni a nyarat, de mivel magjaik allergizáló hatásúak lehetnek, a bevezetésüket ne siessük el. “Nehezen tisztíthatók, puffasztanak, nehezen emészthetők” – teszi hozzá a dietetikus, aki szerint csak 18 hónapos kor után kínáljuk ezeket.
22. Ne siessük el a tojást!
Az ajánlások szerint a tojás sárgája 8 (van olyan vélemény is, amelyik szerint 10) hónapos kortól adható, a fehérje egyéves kortól. “Mindenkettő keményre főzve, heti 1-2 alkalommal.” A tojás érzékeny terület. A Gaps-hozzátáplálási ajánlásban a sárgája például szuperélelmiszerként szerepel és rendszeres fogyasztását javasolják. A környezetemben viszont több gyerek is érzékeny a tojásra, úgyhogy nálunk egyéves korig nem szerepelt a repertoárban, és a blog számára összeállított receptek jó részében igyekszem kerülni, ahogyan a gluténtartalmű gabonákat és a tejtermékeket is.
23. A spéci, gluténmentes lisztek egyéves kortól mehetnek
Aki gluténmentes háztartást vezet, vagy valamiért késleltenie, vagy korlátoznia kell a glutént a gyereke esetében, annak általában dilemma, hogy a kenyérfélékhez használható lisztek és sűrítő/puhító/finomító/állagjavító összetevők mikortól adhatók. Az már ismert, hogy a legelterjedtebb rizsliszt, kukoricaliszt egyéves kor alatt bevezethető, ahogyan a kókusz- és gesztenyeliszt is, de ott vannak még a többiek: a kölesliszt, a hajdinaliszt, a tápiókaliszt, a cirokliszt és a maglisztek. A mentes táplálkozást segítő Mandulaliget csapat dietetikusai szerint ezek egyéves kortól biztonsággal adhatók, és kis mennyiségben próbáljuk nyugodtan a szentjánoskenyérlisztet, és az útifű maghéjat is. Ez utóbbi olyankor is hasznos szerintük, ha a gyerekünk gyümölcspüréjét sűrítenénk vagy tartalmasabbá tennénk, vagy ha azt szeretnénk elérni, hogy egy étel lassan emelje a vércukorszintet, és sokáig laktasson.
24. Az alaplé a világ 8. csodája
Elkötelezett alaplé hívőként már csak a bélflóra egészsége érdekében is kampányolnék az alaplé mellett. Zöldségalaplevek olyan alapanyagokból is készülhetnek, amire talán nem gondolunk elsőre: például megtisztított karalábéhéjból, vagy vöröshagymahéjból. Ez utóbbi főzete egyébként hagyományos köhögéscsillapító. Az állatok csontjaiban található ásványi anyagok, és a kötőszövetek kollagéntartalma miatt az húsalaplevek is csodaszerek, és nemcsak az ízeket gazdagítják. A legegyszerűbbek közül a halnak elég 25 percet rotyognia, a fehér szárnyasokból készült alaplének körülbelül másfél óra kell, a vörös húsoknak több idő. Barna alaplevet is készíthetünk, és adhatunk a baba főzelékéhez, ha főzés előtt a csontokat megpirítjuk.
25. Az igény szerinti hozzátáplálás jó találmány
A babatáplálásnak nem szükséges arról szólnia, hogy meghatározott időnként sietve valami pürét kanalazunk a gyerekbe. Ha az evés élmény, máris sokkal nagyobb az esély rá, hogy megszereti az ízeket, és magát az étkezést is. Érdemes időt szánni a közös evésre, és engedni, hogy a saját ételünkből is válogasson a korának megfelelő húsokból, zöldségekből, gyümölcsökből, kézbe vegye, nézegesse, szagolgassa, nyalogassa, kóstolgassa. Ez a játék persze nem kevés kosszal jár, és több folttisztítót is igényel, de benne van lehetőség arra, hogy a gyerek az újdonságokra nyitott, és jó étvágyú legyen.
+1 Jutalmazásra, büntetésre és a vágyott csöndért ne használjuk az ételt!
“Kerüljük az olyan mondatokat, hogy rossz voltál, most nem kapsz pudingot. Lehetőleg azt is kerüljük el, hogy az ételt hangfogóként használjuk, azaz ha nagyon sír a kicsi, és semmi más nem segít, ne tuszkuljunk a szájába valamit csak azért, hogy csöndben legyen. Kivétel természetesen, ha azért sír, éhes, vagy szomjas. Ez az attítűd sajnos később megmaradhat, és felnőttkorban is jelentkezhet. Klasszikus példa erre a stresszevés, de ekkor már egészségügyi következményekkel is járhat.”
