Ropogós cornflakes-bundás csirkeszárny kajszis paprikás mártogatóssal

Öröm és kaland gombhoz kabátot választani, vagy leemelni a konfekcióból az egyetlen strandpapucsot és fürdőlepedőt, ami nem jégvarázsos. Úgy kezdődött, hogy a Balatonról hazafelé muszáj volt útba ejtenünk kedvelt gyümölcslelőhelyünket, a Sió Eckes hűtőházát, ahol rendszerint sikerül túlvásárolni magunkat, mert a piacon és pláne az elszállt balatoni zöldségeseknél kapható gyümölcsöknél olcsóbban, roskadásig telt ládákban sorakoznak a nyári kedvencek a maguk alapértelmezett, feldolgozatlan módján. Most épp kajszi uralom volt, felszerelkeztünk hát a hazaútra.

A szezon a cseresznyével indul, a nagy szemű Germersdorfit, majd Katalint váltja a meggy, a kajszibarack, aztán jönnek a sárga és fehérhúsú őszibarackok, nektarin, és végül a körte. Jellemzően keményen szüretelik mindezeket, néhány nap otthoni utóérés kell nekik, hogy a legjobb formájukat hozzák. Ez alatt szép lassan fogyogatott a kajszi, aztán amikor kezdett túlkoros lenni, és még mindig volt belőle bőven, akkor előkerültek a kevert süti, lekvár és csatni ötletek, amelyek közt ez a mártogatós is szerepelt, amit rég csináltam már, pedig a gyerekek szeretik.

Nagy a kísértés, hogy mindenféle, remek fűszerrel feldobjuk a füstölt paprikától az ázsiai szószokig, de most csak az alapverziót jegyzem le, hogy egyéves kor alatt is adható legyen.

A kajszi amúgy török eredetű szavunk, és eredeti jelentése egész egyszerűen az, hogy gyümölcs. Érdekességképp a szilvával közelebbi rokonságban áll, mint a barackkal. Legismertebb hazai képviselője a gönci barack, de terjednek a puha, zamatos ceglédi fajták is, és a szegedi mammut. Jó béta-karotin és C-vitaminforrás. Megosztó téma, hogy a B17-vitaminban gazdag magjából mennyit szabad enni, és azt is hogyan: áztatva, nem áztatva. Gyerekeknek mindenesetre nem létszükséglet a barackmag.

A cornflakes-szes csirkéről még lelkendeznem kell.

A kézzel apróra tördelt kukoricapelyhes panírral sütőben sült verziót anyósom készítette ebben formában először, egyszerre kikerülve a gluténtartalmú panírt és a bő olajban sütést. A rizslisztben és tojásban átforgatott, eredeti verziót tovább ropogósítottam azzal, hogy elhagyva a tojást, a húst a zöldségpakorák bundáját adó, csicseriborsólisztes tésztába forgatom cornflakes-es hempergés előtt.

A pakora szintén kedvelt csemege minálunk, és szintén sütőben sül. Ennek az egészségbeli és környezetkímélő előnye mellett egy hátránya van: csak frissen ropogós ugyanúgy, mint a cornflakes-es bunda. De akkor nagyon.

Elkészítés:

A sütőt 200 Celsius fokra melegítem. A kápiát megmosom, egy sütőtálba téve nagyjából 10 percre a sütőbe teszem. Épp csak hogy elkezd pirulni, amikor melléteszem a paradicsomot, a lilahagymát félbe vágva, a kimagozott barackokat, a fél almát, és ha hozzáadható, a fokhagymát. Jó 20 percig együtt sütöm őket.

Ha elkészültek, a paprikát nejlonzacskóba teszem, hogy kis idő múlva a héját könnyen le tudjam húzni. A paradicsom héja könnyen leválik.

Keverőtálba teszem a sült zöldségeket, gyümölcsöket, és egy kis citrommal pépesre turmixolom. A végén kap egy kis olívaolajat, és mehet a hűtőbe, hogy az ízek összebarátkozzanak.

A sütöt 190 fokra állítom.

A csirkeszárnyakat megtisztítom, ha egészben kaptam, kisebb darabokra vágom a csontok és ízületek mentén. Enyhén besózom.

Az egyik tálban a csicseriliszthez apránként jéghideg vizet keverek, amíg csomómentes palacsintatészta állagot nem kapok. Ez azért fontos, hogy minél ropogósabb legyen a bunda. Lehet fűszerezni, aki szeretné. 

A másik tálban a cornflakes-t kézzel apróra morzsolom.

A csirkeszárnyakat  csicseritésztába forgatom, cornflakes-ben hempergetem, majd sütőpapírral kibélelt tálcán nagyjából 20 perc alatt megsütöm.