Már elmúlt egyéves a kisebbikem, amikor egyszer beugrott, hogy még sosem kínáltam neki sárgaborsót. A legmélyebb menzás sérülések egyikét pont a sárgaborsó okozta nekem annak idején, amit az óvodától kezdve többször leégettek. Mindenkinek megvan a saját emlékmumusa a csurgatott tojáslevestől a paradicsomos káposztáig, amelyeket idővel érdemes felülírni valami jóféle elkészítési móddal. Most a hozzátáplálás időszakában bevethető ötlet következik.
A szag és ízemlékek és ízlés összefüggéseit korábban egy interjúban boncolgattuk az ország egyetlen illatesztétájával, Lipovszky Csengével. Ő az asszociatív tanulás szerepét emelte ki. Ha a meghatározó találkozásunk az adott ízzel és illattal jó élménnyel párosul, akkor azt később is szeretni fogjuk. A menzai élmények, megfűszerezve a mosószeres tálcák keserű szagával meg tudja nehezíteni az amúgy is nehezen barátkozó mumusok megkedvelését, így aztán később érdemes tudatosan jó élményekkel kell felülírni régi, menzai katasztófákat. A most bemutatott verzió terápiás jelleggel nekem is ízlik, csak a magaméba teszek még egy kis fűszert, pl garam masalát.
A sárgaborsó különös entitás. Hogy mitől sárga, ki tudja? A zöldborsó héját lehántják, a termést szárítják, felezik, így lesz belőle a friss zöldborsótól eltérő karakter. Jó kálium, kalcium, cink, mangán, foszfor-forrás. Molibdénből, csontokat, inakat képző, és májenzimek aktivizálásában részt vevő nyomelemből pedig különösen sokat tartalmaz. Mindezek tél végén nagyon jól jönnek ásványi anyag pótlásra, az idegek és immunrendszer működésének támogatására. A tápanyag-összetételéről kiadós elemzés olvasható a World’s Healthiest Foods oldalán.
Ami antitápanyag van benne, azt a lektinek adják, és azok egy részét hatástalaníthatjuk hosszú áztatással. Az ajánlások alapján a sárgaborsó a 7-8. hónaptól bevezethető, a könnyen emészthető hüvelyesek közé tartozó zöldség. Később majd remekül érvényesül indiai jellegű curry-kben dhalokban, más lencseköretekben, zöldséglevesek sűrítéseként, fasírtokban. Ezekhez rendszeresen használom.
Most kacsamellet készítettem hozzá, ami jól harmonizál az ízével, de annak bevezetését a 11-12. Hónaptól ajánlják a szakemberek. Ha ennél fiatalabb kosztosról van szó, akkor a 8. hónaptól inkább a nyúlhúst vagy a csirkét vessük be. A kisebbek számára a sárgaborsópüré összetétele csak a babérral főtt sárgaborsóból, répából és a fél körtéből áll, az egyéves kor felé tartók számára mehet bele az a kis hagyma, és őrölt koriander, ahogy a receptben szerepel.
Sárgaborsókrém kacsamellel és pirított körtével
Hozzávalók 2 gyerekadaghoz:
- 5 dkg szárított, feles sárgaborsó
- 1 szál sárgarépa
- ½ vöröshagyma
- 1 körte
- ⅓ kacsamell
- Fűszerek: pár csepp citromlé, 1 babérlevél, 1-2 csippentés őrölt koriander, 1-2 csippentés szárított, vagy több friss csombor (borsikafű)
Elkészítés:
A sárgaborsót egy napon át áztatom. Az áztatólevét leöntvem új vízben, babérlevéllel megfőzöm.
A kacsamell darabot beirdalom, és bőrével lefelé sütni kezdem egy serpenyőben. Előbb nagy lángon, majd közepesen. A kisült, zsíros szaft egy részét kiöntöm, mert abban indítom majd a vöröshagymát a püréhez. A kacsahús mindkét oldalát megpirítom, a húst átsütöm (majd nagyobb korukban megismerhetik a rozé kacsamell csodáját), és egy kis csomborral megszórom. Ha elkészült a húst, kiveszem a serpenyőből, majd kis falatnyi csíkokra vágom.
A körtét meghámozom, félbevágom. Az egyik felét karikázom/kockázom és a kacsa kisült szafjában nagy lángon átpirírom.
A fél vöröshagymát apróra kockázom, a kacsa kisült szaftjában megpuhítom, rádobom a tisztított, apróra kockázott sárgarépát, összeforgatom, és felöntöm annyi vízzel, hogy párolható legyen. Amikor majdnam megpuhult, hozzádobom a másik fél felkockázott körtét, és egy kis őrölt korianderrel puhára párolom.
A végén hozzákeverem a sárgaborsót, langyosan pár csepp citromlével ízesítem, és le lehet turmixolni, ha szükséges. Tálaláskor kacsát és körtét kanalazok hozzá.
