Kakukkfüves gombakrém áfonyavelővel – egy négyéves gombautáló ajánlásával

Mindenki, aki több gyereket nevel, kénytelen megtanulni zsonglőrködni az ételekkel, hogy lehetőleg ne minden háklit, igényt, szükségletet kelljen külön kezelni, hanem legyenek átfedések is. Nálunk a nagyobbik szereti és igényli a gombát, a középső utálja. Az áfonyát viszont szereti, és az ilyen módon sikeresen kíséri a gombapástétom útján a szervezete felé. Így lett tehát ez a két komponens egy mártogatós. Gomba dögivel terem most, az esős időben, de hogyan kerül hozzá közel az áfonya? Sok tudnivalót írok róla, miért nehezebb termeszteni, miért fontos és egészséges, és mikortól ajánlható a kicsiknek.

Az áfonya, még akkor is, ha fekete és savanyú, mindig siker. Két éve nyáron Erdélyben jártunk, a Hargitán, ahol már júniusban remek, apró szemű, sötét, fanyar erdei áfonyát árultak az útszéli kanyarokban. Még azóta is van pár szem itthon lefagyasztva. Korond környéke különösen jó lelőhely, ahogyan esősebb szezonban a rókagomba, és vargánya is tömegével terem. A gyerekek reggelijében is nagyon jól megférnek tehát egymás közelében: a gomba és az áfonya.

Milyen az erdei és milyen a kertben nevelt áfonya?

A kertünkben terem némi áfonya, de évente pár szemet villant csak, a tisztesség kedvéért. Nem annyira szeret nálunk. A természetben a homokos és agyagos talajokat is kedveli, a tőzeget, a tölgyeseket, bükkösöket (a vörös áfonya a fenyveseket), és az esőt. A talaj savasságra kifejezetten kényes, ezért más bogyósokhoz képest kicsit nehezebb termeszteni. Az igényeinek megfelelő, savanyú talaj leginkább az Alföldön, a Zempléni-hegység környékén és például Zalában van. Az erdei változat a fekete áfonya (vaccinium myrtillus), ami az erdélyi havasokban is jellemző.

A kertekben inkább a kék áfonya fajtáit nevelik, jellemzően tőzeges talajon, és kapható alacsony pH-jú, áfonya virágföld is az otthon kertészkedőknek. Vegyszermentesen is tartható, nem könnyen támadják meg kártevők és betegségek (akit részletesebben érdekel az áfonyatermesztés, Megyeri Szabolcsot érdemes olvasnia).

Miért jó a mirelit is? 

A gyümölcs iránti igény növekszik itthon is, ezért a nagyban játszók számára elterjedt a talaj nélküli termesztés. Műtrágyázott, hidropóniás eljárásban a gyümölcs kiszámíthatóbb hozamot ígér, gaz, kártevő és macera nélkül. A nagyra nőtt, íztelen áfonya a piacokon sejteti, hogy nem sok erdei talajt látott, bár általában erdei áfonyaként hirdetik. Ez a bogyó az egyik legkiemelkedőbb antioxidáns forrásunk, és pektin tartalmával jó rostforrás is, az emésztőrendszer barátja. Tartalmaz káliumot, vasat, kalciumot, magnéziumot, mangánt, cinket, ként, foszfort, és vitaminokat is, mint mint A, B, C.

Sokakkal ellentétben a mirelit zöldségeket, gyümölcsöket nem tartom ördögtől valónak, mivel a fagyasztásra szánt árut a lehető leggyorsabban, frissen feldolgozzák. Ez esetben azért érdemes említeni, mert a tápanyagdús, antocianidban gazdag fekete áfonyával legjobb eséllyel mirelit formában tudunk találkozni (pl a Tesco saját márkás áfonyája, vagy a Jász-Tész terméke). Nyár elején még ez a jobb választás, júliustól már kaphatók a friss hazai termések is.

Mikortól kóstolhatják a babák?  

Babáknak a 9-10. hónaptól nyugodtan kínálható, ritkán okoz allergiát. A skandináv országokban az első, bevezetendő gyümölcsök közé tartozik. Az lenne fontos, hogy lehetőleg vegyszermenteset szerezzünk, és messze kerüljük a penészt, ami sajnos gyakran átkozza az amúgy teljesen szakszerűen, a hűtőben tárolt bogyós gyümölcsöket.

Tudnivalók a gombáról 

A fogás másik komponense a gomba, ami a jóval később bevezetendő alapanyagok közé tartozik. Ebben a posztban részletesen ki is térek rá, hogy miért, és hogy egyes gombafajtákról mit érdemes tudni.

Így ez a kence nem készült el baba változatban: az összetétele, fűszerezése egy kétévesnek megfelel. Készíthetjük csiperkéből, vagy még jobb barna csiperkéből. Laskából lágyabb ízeket kapunk, de ha pár szem shiitakét teszünk hozzá, ásványi anyagokban gazdagabb és karakteresebb ízű lesz.

Elkészítés:

Az áfonyát megmosom és néhány, díszítésre félretett szemen kívül egy fazékban lassú tűzön a mazsolával és a fahéjjal megszórva rövid idő alatt megfonnyasztom.

A gombát megmosom, a tönkjét felszeletelem, a kalapját felezem és szeletelem. A hagymát, fokhagymát megtisztítom, aprítom. Magas falú serpenyőt veszek elő, és először a szezámmagot megpirítom, és kiveszem, ledarálom. A következő körben lassú tűzön, olajon dinsztelem a hagymát legalább 20 percen át, hogy szálai összeessenek és édeskés, karamellizált ízt kapjanak. Időnként átkeverem egy löttyintés vízzel, és balzsamecettel.

Jöhet a fűszerpaprika, a fokhagyma és a gomba. Ha már puhul, sózom, tamarival fűszerezem, és az ezután kiadott levét elpárologtatom. Végül leturmixolom, a krémbe tépkedem és keverem a zöldfűszereket, az aprított petrezselymet, és szerecsendiót reszelek rá.