A tápiókapuding fogalmával először kamaszként a Csengetett Mylordot nézve találkoztam, és mélyen irigyeltem Lady Levendert, amiért neki elnéznek olyan, bosszantó hobbikat, hogy a puding próbája számára az ajtóhoz dobás. Akkor még hiába próbálkoztam a sarki közértben, hogy csókolom, van tápióka? Azok a vicces kinézetű gyöngyöszacskók később az ázsiai emberekkel érkeztek hozzánk, és jolly joker alapanyag az egyszerű és gyors elkészíthetősége, variálhatósága miatt, és mert csak néhány száz forintba kerül.
A gyöngyök a maniókagyökérből kivont keményítőből készülnek, miután azt alaposan megtisztították, mert eredeti formájában cianidot tartalmaz. A világ egyik legegyszerűbben használható alapanyaga, a zseléssé alakuló, ruganyos golyócskák semleges ízűek, tehát úgy fűszerezhetjük, ahogy szeretnénk, édességként, sós köretként, levesbetétként, de egy dolgot érdemes szem előtt tartani, akár az egészen apró, akár a nagyobb gyöngyös kivitelre szavazunk: ha közel jár már a lejárati időhöz, a golyócskák hajlamosak szétfőni és összeüggő, áttetsző kocsonyává alakulni.
Ehető gyöngyösdoboz: gesztenyés tápiókapuding
Hozzávalók 2 adaghoz:
1 doboz (125 gramm) natúr gesztenyemassza vagy darált főtt gesztenye
20-30 gramm tápiókagyöngy
Kb 1.5-2 dl kókusztej
Ha szükséges, aszalt gyümölcsökkel még édesíthető
Opcionális friss gyümölcsök: szereti a meggyet, mangót, banánt, kókuszt, gránátalmát, aprómagvas gyümölcsöket
Elkészítés:
A tápiókagyöngyöt beáztatom, a gesztenyét felolvasztom.
A tápiókát lassú tűzön megfőzöm a kókusztejben. Ideális esetben nem a legsűrűbb, pudingszerű állagra törekszem, mert a gesztenye hozzáadásával amúgy is tömörebbé válik. A végén lehet édesíteni, gyümölcsökkel vadítani, ha van rá igény.
