Épp rotációban fut nálunk egy retro mese két, falánk kisegérről, akik elkeseredésükben, hogy a babaházba törve csak gipszből készült ételeket találtak, feldúlnak mindent. Valahogy így érzem magam én is egy-egy kekszkísérlet után, ha se búzalisztet, se vajat, se cukrot, se tojást nem használok. Főleg az utóbbi összetartó erejének a hiánya nehezíti az ügyet. A magos, mazsolás, csokis, vagy egyéb finomsággal turbózott gipszkarton élmények után az első keksz, aminek a színe, íze és állaga is megközelítette a hagyományosat, az mintegy alap háztartási keksz vonult be a családi repertoárba. Ez a kakaós datolyás rizskeksz dióval, vagy más magokkal, esetleg étcsoki darabokkal felütve.
Nemrég, amikor felvetődött az ötlet, hogy készítsek üdvözlő snacket a Fegyverszünet március 15-i jótékonysági élelmiszergyűjtésére, a kislányom bedobta, hogy A Keksz legyen az, és ő is segít (= kóstolgatni, nehogy elrontsuk, nyersen eltüntetni a nem tökéletesre formázott darabokat, végül tisztára nyalogatni a felhasznált eszközöket a kezétől a tálig). A fotó is ezt az ihletett pillanatot ábrázolja.
A mindenkinek jó mindenmentes vendégváró keksz
Hozzávalók: 12-15 darabhoz
- 30 dkg rizsliszt
- 20 ml kókuszolaj
- 4-5 ek magas kakaótartalmú cukrozatlan kakaópor
- 15-18 db aszalt datolya
- 1 ek lenmag+ annyi víz (2-3 ek), amitől kocsonyás állagú lenmagtojás lesz
- 1 kk szódabikarbóna
- Csipet só
- Fűszerek: fahéj, pici vaníliaeszencia
- Opcionális: 1 marék dió vagy más mag, mentes étcsokidarabkák, fekete szezámmag
Elkészítés:
A sütőt 180 fokra kapcsolom.
Előkészítem a lenmagtojást: egy kis pohárban az őrölt lenmaghoz annyi vizet adok, hogy kocsonyás állagú massza legyen.
Átszitálom és összekeverem a száraz hozzávalókat, hozzáöntöm a kókuszolajat (vagy a melegített és cseppfolyós kókuszzsírt kezelhetően langyosan, de nem melegen), egyelőre nem az egészet, csak kb 15 ml-t. Nagy különbség van az egyes rizslisztek közt, és hogy mennyi zsiradékra van szükségük ahhoz, hogy a tészta összeálljon. Ha kell, a maradékot is hozzádobom, és a többi hozzávalóval masszává gyúrom.
Műanyag fóliába csomagolva 20 percre a hűtőbe teszem.
Egy lapos sütőtálat sütőpapírral bélelek ki, és elkezdem a kekszeket megformázni. A hagyományos kekszhez képest egy darabig gyurmázni kell vele, hogy a tészta egyben maradjon. De meghálálja a kohézió erősítésére tett kísérleteket.
A kekszek a méretüktől és vastagságuktól függően 15-20 perc alatt megsülnek.
