Termékteszt: tapadós gyerektányér, nyugodt ebéd

Megannyi repülő sóska, szétgurult borsó, repedt tálka után úgy gondolom, az ideális gyerektányér rugalmas, és káros anyagoktól mentes. Nem fontos, hogy mintás legyen, úgyis kopik, de ha tapadni tud, az plusz áldás. Kipróbáltuk a svéd Everyday baby gyerekszettjét, és egy kicsi lépéssel megközelítettük a hyggét. Részletezem, mivel és megosztom a bennük tálalt ételek receptjét. Támogatott tartalom.

Ahogyan gyermekeim az első évükben étkeznek, Emir Kusturica csodálattal nézné. Örömmel kikapcsolnám a gravitációt legalább arra az időre, amíg a szokásos tányér és pohárdobálós jelenetek zajlanak. Az elmúlt hét év hozzátáplálási, és kisgyerek étkeztetős rutinjában néhány tányérunk csúful odaveszett. Most már rutinosabb vagyok. 

A gyerekek a kezdetektől fogva az önálló étkezést preferálták, ami rengeteg pacsmagolással, koszolással, dobálással jár. Nem csak maga az étel az érdekes felfedeznivaló, hanem a teljes étkészlet viselkedésének tanulmányozása szokatlan helyzetekben. Ezek a játékok a térlátás, a szem-kéz koordináció és fontos idegi pályák érése szempontjából  nagyon hasznosak, a szülő szempontjából pedig irgalmatlanul idegesítőek. 

Most harmadik kicsinyem kutatómunkái zajlanak, aki tíz hónaposan szintén lelkesen fedezi fel, hogy az ételek nem csendéletként a legizgalmasabbak. 

Korszakokra szabott tányérok

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján három korszakot különítettem el. Az első a hozzátáplálás kezdeti időszaka, nagyjából 6-8. Hónap között. Az első kóstolók és egyszerűbb babaételek pici, mélyebb tálkákat, kisebb lapos tányérokat és néhány baba kanalat igényelnek. Nálunk a gyerekek a kezdetektől fogva inkább önállóan szerettek enni, ekkor az alacsony peremű tálkák váltak be. 

A második korszak a legmozgalmasabb: falatkák, darabos ételek, komplex babafogások, nagyobb mennyiségek, repülő sókafőzelék, szétgurult borsó, kamikaze kanalak, romok, takarítás. Ez, a nagyjából 8. Hónapos kortól a második évig tartó időszak a majdani étkezési kultúra kialakítása szempontjából a legfontosabb. Minél szabadabb, koszosabb ez a korszak, annál hamarabb eljutunk az óvodáskor letisztult, porcelán tányéros harmadik korszakához. Ezt mindig próbálom felidézni magamban, amikor nyaranta magas nyomású slaggal csapatom az etetőszéket evés után. Na, ide kellenek az ütőképes edények. 

Mitől jó egy gyerek étkészlet? 

• Rugalmas anyagból készüljön. Minél merevebb, annál törékenyebb. Ebből a szempontból a puhább műanyagok tartósabbak tudnak lenni. A környezetbarát bambusz szettek nálunk nem bírják sokáig, és azokat különösen sajnálom. A fém is jó ötlet. Kemény, merev, ám nehezen sérthető, az is jó, ha van a készleten. 

• A mély tálkák legalább 2 dl-es űrtartalmúak legyenek. Idővel a kóstolóknál nagyobb mennyiségeket esznek a gyerekek, jó, ha gondolunk erre az igényre is már a hozzátáplálás kezdetén. 

• Díszítettségében minél inkább egyszerű legyen. A festett figurás, Frozenes, Star Warsos, ilyen-olyan mintás csodatányérok mintái idővel fakulni kezdenek, és akkor hova is kopik az a festék? A baba paradicsomlevesébe. 

• Káros anyagoktól mentes legyen. A száz forintos boltokban szerzett tálkák minősége ebből a szempontból követhetetlen. Érdemes drágább és megbízhatóbb étkészletet gyűjteni. Abból kevesebb is elég, mert hosszabban használhatók.  

• Melegíthető legyen. Mi nem szoktunk gyerekételt mikrózni (felnőttet is csak ha muszáj),  melegítéshez a sütőt használjuk. Vagy a sütő aljára forró vizzel töltött edényt teszünk, és fölötte a rácson a baba tányérját vízpára langyosítsa, vagy a sütőt 70 fokra kapcsolva az ételét pár perc alatt átmelegítjük.

• Kifőzhető legyen. Nem vagyok egy megrögzött fertőtlenítő, de vannak helyzetek, amikor szükséges. És olyankor elég frusztráló, ha a forró vízben összemegy, vagy amorffá válik a termék. 

Most alkalmam volt kipróbálni a svéd gyökerű  Everyday baby étkészletét. A márka célja, hogy minél egyszerűbb és ergonomikusabb formavilágot képviselve strapabíró ternékeket kínáljon. Az, hogy – az általam nagyra tartott –  letisztisztult skandináv dizájn elemeit képviseli, azonnal látható. A teszt során pedig kiderült az is, hogy, az imént felsorolt szempontoknak mind megfelel, és még egy extra áldása is van. 

Mit tud? 

• A tányérok és előkék anyaga rugalmas szilikon, ennek köszönhetően tartósak, törhetetlenek. 

• Nem tartalmaznak egészségre káros műanyagokat, ftalátokat, BPA-t, BPF-et, BPS-t, PVC-t és melamint. Három színben kaphatók: halvány rózsaszínben (lazac), mentában és szürkében, és nem fakulnak, nem kopnak. 

• Kifőzhetők, gőzölhetők, és az ételek melegíthetők bennük.  A hő hatására nem szabadul fel káros anyag. 

• Ha a baba önállóan eszik, akkor a mélyebb tálka használatához kell egy kis rutin, mivel a pereme viszonylag magas. A rugalmassága viszont könnyíti a kanalazást. 

• A lapos tányér osztott felületű: egy nagyobb, és három kisebb rekeszben tálalhatunk. Ez azoknak a kicsiknek a legjobb, akik nem szeretik a különböző textúrákat keverni, és így a színekkel, formákkal, állagokkal külön ismerkedhetnek. A szülő számára is meg tudja könnyíteni egy-egy étel vonzóbb adagolásást. Nálunk a rekesz nem elsődlegesen fontos szempont, de vizuális típusként nekem is jól esik ránéznem így a tálalásra. 

• A gyerek kanalak és villák szilikon nyéllel és rozsdamentes acél fejjel készülnek. Könnyen foghatók és nem élesek, már az első évben is bevethetők.  

• És a szeretett extra: a tányérok, tálkák tapadófelülettel rendelkeznek, ezzel az etetőszékhez, asztalhoz, tálcához rögzíthetők. Ez az, amiért külön hálás vagyok, hogy amíg fel kell ugrálnom az asztaltól a nagyobbak legkülönfélébb igényei miatt, addig tízhónapos húguk nem szimulál atomtámadást a vöröslencse főzelékével.

Összességében jó választás ez, a skandináv típusú készlet, a hyggéhez annyival is közelebb segít, hogy a közös étkezést dobálásmentessé, nyugodtabbá teszi. 

Két fogást készítettem és tálaltam a készletben: egy ebédet és egy vacsorát. Egyes elemek közt van átfedés, hogy minden kicsit egyszerűbb legyen. A 10.-11. hónaptól kínálhatók. 

Elkészítés:

A marhapofa darabkát egy kisebb fazékban hideg vízzel, babérral és borókabogyóval  felteszem főni. A zöldségeket megtisztítom, a hagymát negyedelem, a gyökereket kisujjnyi darabokra vágom. Sütötálcára rendezgetve a gyökereket és a hagymát egy is kókuszolajjal átkenem. A sütőtök cikkelynek nem szükséges olaj, és így együtt 190 fokon 20-25 perc alatt puhára sütöm. 

A pofa forró főzőlevéből 4-5 evőkanállal kiveszek, és megpuhítom benne a zabhelyhet. Sűrű, gombócolható állag a cél. A főzés végéig pihentetem. 

A sült gyökérzöldségekből néhányat félreteszek vacsorára, a sütőtökből is 1-2 evőkanállal kiveszek. A  többit egy kevés alaplével leturmixolom, és a levet hozzá adagolva beállítom a sűrűségét. Pici majorannával fűszerezem. 

A zabmasszából kézreálló gombócokat formázok, és serpenyőben egy pici olajon átpirítom. 

Tálaláskor vékony szeletekre vágom a húst,  szószt és köretet szedek. Megszórom egy kis aprított petrezselyemmel. 

Elkészítés: 

A lilahagymát, kápiát  aprítom, a sárgarépát reszelem. 1 tk zsiradékon összedinsztelem. 

A halfilét kockákra vágom és aprítógépben pépesre darálom. Keverőtálban összeállítom a masszát a sült zöldségekkel, fűszerekkel, liszttel. 

Sütőpapírral kibélelt sütőtálcán fasírtokat formázva 170 fokon kb. 35 perc alatt megsütöm. 

Elkészítés:

A céklareszelékből egy teáskanálnyit kiveszek, a többit a kukoricadarával, vízzel, fűszerekkel alacsony lángon felteszem főni. Körülbelül 20 perc alatt puhul meg. A cékla elveszti majd élénk színét, ezért a legvégén, ha levettük a tűzről, frissítem a félretett maradék céklával.

Tálalni kétféleképp szoktam. Vagy piteformába öntve hagyom kihűlni, majd szeletelem, vagy tányérra sorakoztatott, vízzel átöblített sütikiszúró formákba öntöm, és hagyom megdermedni.  

A poszt a Komforte.hu támogatásával jött létre. A tartalom szponzorált, de a tapasztalataim, véleményem, receptjeim mind saját.