Imádom a közeli lejáratú termékekre hirdetett akciókat a bioboltokban és a DM-ben. Sok olyan finomságot szereztem már így, ami teljes áron nem csábított annyira, például a ropogós amarántpehely, vagy egy-egy különlegesebb liszt. Legutóbbi zsákmányom egy zacskó apró, vörös mag, a quinoánál is kisebb szemű canihua 30 dekás kiszerelésben 2000 forint helyett 500-ért. Vélhetően soha máskor nem vettem volna le a polcról, így ki sem derült volna, hogy kosztosaimnak mennyire bejön. Először szaftos étel mellé készítettem köretnek, ami néhány perc leforgása alatt eltűnt, a következő alkalommal már édes reggeliben gondolkoztam, mert az nagyon illik ehhez a diós ízű, édeskés gabonához.
A canihua vagy bébi quinoa további méltatása előtt még egy gondolat a közeli lejáratú vadászélményről.
Az avasodásra hajlamos gabonák vagy olajos magvak termékei bármennyire is csábítóak akciós cimkével, csalódást okozhatnak.
Köleslisztet, máklisztet, mandula- vagy gesztenyelisztet akkor éri meg így venni, ha hamar fel tudjuk használni. Ki lehet tolni még a szavatossági időt azzal, hogy fagyasztjuk, ez némely gabonák esetében beválik. A canihuát például, amikor megvettem, még ötletem sem volt, mire használhatnám, és így az új termékeknél bevezetett, egy napos molymegelőzési, fagyasztási protokollunk után diszkréten a fagyasztóban felejtettem. Időről-időre beköszönt, amikor a hűtőládában keresgéltem valami mást, és egy nap úgy éreztem, eljött az ő ideje.
A Peru és Bolívia hegyvidéki területein termő, 4000-es csúcsokat kedvelő canihuát a nyolcvanas évek végén kezdték világszerte megismerni, amikor a szintén magas fehérje és ásványianyag-tartalmú quinoával és a szintén gluténmentes és rostban gazdag amaránttal együtt a NASA az űrhajós étrendjébe vette. A canihua kalciumot, magnáziumot, vasat, foszfort, niacint és néhányféle B-vitamint tartalmazó álgabona, vagyis sikért nem tartalmazó de gabonafélékhez hasonló teremtmény, és nagy előnye a quinoához képest, hogy a magjait nem borítja az a kesernyés – egy barátom szerint mosószeres mellékízű – szaponin, amit mondjuk áztatással remekül lehet likvidálni, se sokan az ára mellett emiatt nem szeretik.
A pirított dióra emlékeztető ízű, roppanós magocskák sós és édes ételekhez, salátálhoz, pitékhez is passzolnak, jól tűrik a kísérletezést. Ezt a töltött körtét reggelinek szántam a gyerekeknek elsősorban, mert jó kombinációja a rostoknak, ásványi anyagoknak és szénhidrátnak, laktató és amíg az előkészületek közt sikerül eldönteni, hogy macskalányos, vagy csíkos legyen az aznapi óvodai dress code, addig is készül magától.
Hozzávalók:
4 db nem túl lédús körte
15 dkg canihua
Kb. 3 dl mandulatej, vagy más növényi tej
1 marék késsel aprított dió
1 kisebb marék mazsola
Néhány szem aszalt füge
Pici olaj, fahéj, esetleg őrölt kardamom
Elkészítés:
A sütőt 200 fokra fűtöm.
A körtéket megmosom, félbevágom, kivágom a magházukat, kikanalatok egy keveset a gyümölcshúsból is, és félreteszem.
A körtéket egymás mellé rendezgetem egy picit beolajozott sütőtálban és 15-20 percig sütöm, vagy a fajtától függően addig, amíg majdnem puhára nem sül.
Ezalatt a canihuát (quinoát) megmosom, és növényi tejben egy kis fahéjjal megfőzöm. Ha megpuhult, hozzákeverem a körtéből kikanalazott gyümölcshúst, a diót, mazsolát és apróra vágott aszalt fügét.
A tölteléket a körtékbe nyomkodom, és visszateszem a sütőbe még néhány percre, amíg a gyümölcs puhára nem sül. Ha maradt még töltelék, azt tálaláskor a gyümölcsökre halmozom.
Tipp
Ha a mazsolát ezen a hőfokon sütjük, akkor roppanós hólyagocskává alakul. Ezért is érdemes rövid ideig sütni a gyümölcsöt a töltelékkel együtt, épp csak addig, hogy a töltelék picit megpiruljon.
