Az egyik a széléről a közepe felé halad a tejbegrízzel, a másik egy masszává keveri. Van a kínálós típus és van a kalandor. Miért jó tudni, gyerekünk melyik típus?
Az, hogy ki hogyan, milyen tempóban, milyen kedvvel eszik, szeret-e csipegetni a másik tányérjából, néhány személyiségvonásáról is árulkodik. Erről kutatások is szólnak. A felnőttekre vonatkozó megállapításokat ugyanakkor csak mint megfigyelési szempontokat alapot érdemes alapul venni a gyerekekre nézve. Az evés módja az ő korukban lehet gyakorlás, kísérletezés, utánzás, útkererés. És persze szerepjáték és érzelmi állapotra reakció is.
Mégis jó, ha megfigyeljük, általában hogyan eszik a kicsinyünk, mert könnyebben rámutat az evéssel, ételekkel kapcsolatos igényeire.
Egy gyerek könnyen meg tudja kapni a válogatós cimkét. Ha jogosan is, mert annyira fárasztóak a rigolyái, akkor is sok árnyalata van, az okok is különbözőek lehetnek. A sok egyéni szeszélyben fel lehet fedezni rokon vonásokat, és kicsit közelebb kerülni a megértéshez.
Egy amerikai táplálkozási viselkedéssel foglalkozó szakember munkáját használtam alapul. Juliet A. Boghossian a Food-ology oldal szerkesztője megfigyelte, rendszerezte, az emberekre milyen étkezési stílusok jellemzőek, és azokban milyen személyiségjegyek mutatkoznak meg. Ez alapján kategorizálta a típusokat.
A saját megfigyeléseim szerint ezek a típusok a gyerekeknél is jellemzőek, de náluk még túl korai következtetés lenne például a gyors evőről, hogy a hatékonyság vezérli, vagy a szétválasztóról, hogy rendszerező elme. Annyi mindentől függ, hogy egy gyerek hogyan kaparintja meg a bolognai spagettijét.
Vannak viszont, akik már kicsi korban is következetesen ugyanúgy esznek. Vannak, akik egyszer így, egyszer úgy, és vannak, akik több típus kombinácóját csinálják az asztalnál.
Gyerekünk alaposabb megismerésének egyik jó játéka következik.
Lassú evő
Boghossian szerint ez a típus bele tud feledkezni az evésbe, és szeret általában elmélyedni azokban a dolgokban, amiket csinál. Ahogy látom, gyerekként nem feltétlenül az alapos slow foodie ez a típus, hanem több jellemző sajátosság is lassító tényező lehet. Az egyik típus valóban az evésben koncentrált, és a játékban is könnyen elkapja a flow-t.
A másik viszont könnyen kizökken, és minden más ingerre is felkapja a fejét. Olyankor a szájában felejti a falatot, és sürgetni kell, hogy fejezd már be a reggelit, indulnunk kell. A legjobb, amit tehetünk, ha minél ingerszegényebb, nyugodtabb körülményeket teremtünk a nyammogáshoz. Lehetőleg ne nézzen vagy hallgasson közben mesét, zenét. Legyen kerete az étkezésnek, beszéljük meg vele, meddig tart, és amíg tart, addig ne stresszeljük.
Habzsoló
Felnőttként a gyorsaság és hatékonyság vezeti, hogy to do listáján hamar a következő tennivalóra lépjen. Ahogy látom, gyerekkorban viszont több dolgot is mutathat a gyors evés. Részben tényleg azt, hogy ha gyorsan leszalad a borsóleves, akkor annál előbb mehetek játszani. De lehet egy korábbi szokás eredménye is. Ha például hozzátápláláskor az etetés tempója túl gyors volt, akkor ezt a kicsi, mint normalitást viheti tovább. Vagy ha rendszeresen sürgetik, mert kevés időt tudnak szánni az evésre. Ha a tempóhoz ragaszkodik, akkor is az alapos rágásra fontos megtanítani – az emésztése érdekében is-.
Gondos előkészítő
Mielőtt hozzálátna az evésnek, falatkákra vágja a húst. Felnőttként az előre tervező, a következményeket, kockázatokat jól mérlegelő típus szokása ez. Pici korban viszont ez egy játék is lehet. A falatra vágást – vagy inkább gyerekkéssel nyesegetést – és a fogás esztétikai oda-vissza rendezgetését az óvodás korúak szívesen gyakorolják.
Szavainkkal is tálalunk – miért fontos, hogy beszélünk az ételeinkről?
Rendezgető
Nem szereti, ha az ételében a különböző komponensek összeérnek. Felnőtt korban a szakember szerint ez egy rendszerező elme. Pici korban mást is jelenthet, akár szenzoros sajátosságokat is. Ő szereti a leginkább az osztott tányérokat, amelyeket hozzátáplálás idején sokan használnak. Esélyes, hogy később is hasonlóan szereti szeparálni a falatokat.
A rendezgetőt érdemes abból a szempontból is megfigyelni, hogy milyen esztétikai igényei vannak? Ez a típus jellemzően érzékeny (vagy háklis) arra, hogy néz ki az étele, és elsőként a szemével eszik.
Introvertált vagy szétválasztó
Nem szereti összekeverni az ételeket. Egyszerre egyfélét eszik, és ha azzal a komponenssel végzett, jöhet a következő. Hiába is érvelünk, hogy a rizseshúshoz azok a friss savak mennyire harmonikusak, ő csak a végén lát neki a savanyúságnak, amikor a tányérját már kitunkolta. Sok gyerek így eszik. A válogatósok között is jellemző típus, aki az ételből kicsipegeti, amit szeret, a többit ott hagyja. Zsarolás, és ultimátum helyett jobb megoldás, ha a kevésbé népszerű elemeket tálaljuk neki először, utána haladunk a könnyebben csúszók felé.
Összekeverő
Ő viszont nem a széléről kezdi a tejbegrízt, hanem kóstolás előtt alaposan belekeveri a kakaót. Minden ízből jusson neki minden falatban. Nem zavarja, ha a főzelékben lesüllyed a fasírt, vagy ha a dobozban szállított gyümölcsaláta összerázkódik az úton. Felnőttként ez a típus terhelhető, kezdeményező alkat (de őszintén szólva én nem ismerek olyan felnőttet, aki még szándékosan kutyul).
Gyerekként még sokkal inkább kísérletezés ez, vagy pedig egyszerűen alkotás. Ezért nem lenne fontos kritizálni, legfeljebb megkérdezni időnként, hogy mi a különbség ízben aközött, ahogy mi tálaltuk, és amit csinált belőle. A lassú evő, a rendezgető és az összekeverő az alkotás pontján összeér. Jó, ha időbeli keretet szabunk az étkezésnek, de azon belül nem zargatjuk.
Kínálgató
Szeretnivaló lény, mert mindig megosztja, amije van. Neki mindig több tízórait kell csomagolni, hogy nehogy végül éhen maradjon. Szerencsére sok ilyen Mikuláslelkű van, de ez általában nem önálló típus, hanem más evési stílusok keveréke.
Hangos evő
Felnőttkorban a szürcsölés, csamcsogás, harsogó ropogtatás arra enged következtetni, hogy fesztelenül tudunk viselkedni és nem befolyásol mások véleménye. Gyerekkorban ez lehet játék, vagy a szülők, testvérek idegesítésének egyik sikeres módja, a klasszik disznólkodás széles eszköztárából merítve. De jó is az. De utalhat túltengő mandulára, az orrlégzés nehezítettségére is, ami miatt nem tud zárt szájjal falatozni.
A hangos evők közé tartozik az is, aki a kanállal kalimpál, vagy dobol jó hangosan (és közben esetleg pörgeti is a tányért, ahogy a kisfiam szerette egy időben). Sajnos nekik nem nyújt alibit a mandula, viszont lehet, hogy a zeneiskola jó megoldás.
Mellékszálon ide kapcsolódik, hogy a rágcsálást, ropogtatást sok gyerek igényli. Ebben kiválóan lehet támogatni pl a tízóraiját kiegészítő nyers répa, karalábé, alma, körte csomagolásával. A haszna pedig jelentős:
- A rágás az ez emésztés szolgálatában serkenti a gyomornedvek kiválasztását, a hasnyálmirigy munkáját, és a máj epesav termelését.
- A beszédfejlődés oldaláról: erősíti a beszédszervek izmait. A falatkázás a nyelv és a nyelés koordinálásához is hozzásegíti a kicsiket.
- A fogazatot és az arcfelépítést is meghatározza. A kemény ételeknek így hatása van az állcsontok méretére, alakjára és sűrűségére.
- A rágási vágyunk kielégülésével a túlevési késztetés is csökken.
Kéregető, kóstolgató
Az, aki mindig partnert keres, hogy elcserélhesse az uzsonnáját, és bármelyik szerette eszik, abból neki is kóstolnia kell. A lánykám részben pont ilyen. Hányszor pironkodtam már miatta, hogy úgy viselkedik társaságban, mint aki hetek óta nem evett. Jó tulajdonsága viszont, hogy szeret összehasonlítani, elemezni, kíváncsi és töretlen a fejlődésbe vetett hite. Egyfajta kalandor evő ő, de jellemzően több típus keveréke.
Kalandor
Őt nem kell kétszer kínálni azzal a fura csokis tücsökkel, amit ajándékba kaptunk, és szeme sem rebben, ha rakott krumpli mintájára kipróbáljuk a rakott csicsókát. Az újdonságokat szívesen kóstolja, a szülőknek sokszor sikerélményt adva. Felnőttként ez a típus könnyen vállalkozik új dolgokra. Gyerekként nem törvényszerű, hogy a kalandor bátrabb is lenne. Lehet félénk, de jellemzően barátságos és kíváncsi. Az ételek közt nála is akadnak olyanok, amelyeket nem szeret, vagy nem úgy szeret, de ezek kisebbségben vannak a következő típushoz képest. És rugalmasabb is.
A kóstolgatóval és kalandorral is van feladat: rendszerességre szoktatni. Például így:
- Tápláló reggelivel indítsuk a napját, ami lehetőleg nem édesség. Vércukor, energia, hangulat szempontjából is jó pont, ha teljes értékű étellel indul a nap, ami a szénhidráton kívül mást is tartalmaz: fehérjét (növényi is lehet, például hüvelyesek, magok), zsiradékot is. Például mártogatós/ szendvicskrém/ avokádós pirítós zöldségekkel, vagy hummusz, tojásrántotta, angol reggeli, zöldséges tortilla.
- Minél kevesebb olyan nasshoz jusson, ami vércukor ingadozást vált ki.
- Adjuk meg neki a kiszámítható napi ritmust. Nagyobb biztonságot nyújt, ha tudja, hányszor és nagyjából mikor szokott enni.
- Ne kapjon be óránként valamit. Hagyjunk néhány órás étkezési szüneteket, és lehetőséget arra, hogy érezze, megéhezett. Az emésztés szempontjából nemcsak az a fontos, amikor dolgozni kell, hanem a szünetek is: amikor a gyomor, a hasnyálmirigy, vékonybél lazíthat.
Válogatós típus
Mitől válogatós? Mögöttes okok és igények
Felnőttkorban ragaszkodik a szokásaihoz, nem szeret a komfortzónájukból kilépni. Sok válogatós felnőtt van, és nem könnyű, ha hasonló habitusú gyerekünk ízlését szeretnénk nyitogatni. De együtt még jobb fejlődni.
A válogatósság szerteágazó téma (sokat írtam már én is róla korábban). Ha nem elkerülő magatartás, félelmek és étkezési zavar áll mögötte, akkor is vannak korszakok, amikor normális, hogy nehezebben mennek az újdonságok. Például a neofóbia időszakában a régi kedvencek is kispadra kerülhetnek. Vannak élethelyzetek, változások, költözés, bölcsödébe, óvodába illeszkedés, új helyzetekhez alkalmazkodás, amikor az étkezési szokások is változnak. Fontos megismerni, hogy mi a válogatósság mögötti kérés, és igény (erről itt írtam bővebben) hogy ne csússzunk rá konfliktusokra, családi játszmákra.
Hogyan lehet elérni, hogy megszeresse a zöldségeket? Hogyan lehet újdonságokat bevezetni, és a rengeteg napi teendőben a minőségi főzésre is időt szánni? Megújult étkezési és gyógynövényes tanácsadásomon ebben is segítek. Családi táplálkozás tanácsadóként és fitoterapeutaként sok praktikus, gyakorlati tudnivalókat adok át, hogy változatos, egészséges ételek készülhessenek nálatok. A hozzátáplálás és válogatósság kérdéseivel is foglalkozom. Keress bizalommal!
Ha pedig családi receptekre, inspirációra van szükséged, kövess Facebookon, Instagramon!
