
Nagy örömömre a nemrég megjelent könyvemről kaptam kérdéseket. Köszönöm szépen. Némelyikre szeretnék itt is válaszolni.
Nemrég hírt adtam arról az örömömről, hogy megjelent az első könyvem Nincs olyan, hogy rossz evő címmel. Bővebben is bemutattam ebben a blogposztban.
Azóta érkeztek remek kérdések. Némelyikre itt is szeretnék válaszolni.
“Ez egy szakácskönyv? Vagy inkább gyereknevelés, pszichológia? Szakkönyv? Hova tartozik?”
Van benne táplálkozás tudomány, gasztronómia, pszichológia, pedagógia. Mindabból merítettem, amit az elmúlt tíz évben tanultam, tapasztaltam a gyerekek táplálkozásáról anyaként és természetgyógyász, táplálkozási tanácsadóként is.
A gyereknevelés nagy mágia, számos készség felszedését követeli. Engem is rengetegszer átlökdös a komfortzónámon túli világba. Ahogy mindig tapasztalom, ha egy gyermek táplálásáról van szó, ott a család a lélektanban is megmerítkezik.
Ezért aztán saját szakmai kompetenciámon belül igyekeztem egy olyan könyvet írni, ami segít megérteni a gyerekek ételekhez fűződő viszonyait, erősíteni a kapcsolatot szülő és gyerek közt, gyakorlatias és lehetőleg szórakoztató.
Egy gyermekorvos úgy fogalmazott: ez egy maszatolós könyv. Ez is nagyon jó kifejezés.
Tipp
Ha megtetszett a téma, akkor a könyvem kapható minden nagyobb könyvesboltban, vagy itt megrendelhető.
“Miért az első 7 évre koncentrálsz? A hozzátáplálás időszaka különválik az utána következő évektől. Általában ezek külön könyvekben jelennek meg.”
A mai tudásom szerint nem kell, hogy élesen elkülönítsük a táplálási korszakokat, hanem rugalmasan engedjük az átmeneteket a fejlődés útján. Így organikusan tud alakulni, fejlődni a gyerekek étrendje. És ez egy kölcsönös szemléletformálás a családokon belül.
A természetgyógyász tanulmányaimból (illetve a Waldorf pedagógia alapjait ismerve ) az antropozófiáról tanultak nagy hatással vannak rám. Rudolf Steiner filozófiája szerint az ember életszakaszai hétéves ciklusokra oszthatók. Az első 7 év, a fogváltásig tartó időszak nagyon izgalmas abból a szempontból is, ahogyan a gyerekek táplálkozáshoz való viszonya alakul. Ebből sokat merítettem.
Mi minden történik egy gyerekkel az első 7 év alatt?
Elfoglalja helyét a testében
A babának, miután megérkezik, egyik kiemelkedő projektje a teste felfedezése, megtapasztalása, és a mozgás gyakorlása. A tanulások jó része mozgáshoz kötődik, ami az idegrendszer fejlődésében is kardinális. A kúszás-mászás, tipegés, járás, futás nem csupán testi, hanem kognitív és szellemi fejlődési alapot teremtenek. A finommotorika pedig, amit például ebéd közben gyakorol, amikor felcsippenti a batátát, vagy magára keni a céklás rizottót, a gondolkodási képesség fejlődésének is utat enged.
Utánzáson keresztül tanul
Legfőbb tanulási módja az utánzás. Nagyon sok mindent a környezében élők példája alapján sajátít el. Elsődleges világképét az így átvett minták alakítják. És nemcsak készségeket, szokásokat merít – elsődlegesen még a családjától és kiemelten az édesanyjától- hanem apró rezdüléseket, szemléletmódot. És érzelmeket is. Itt nagy szerepe van a napirend, az ismétlődő tevékenységek, a rituálék hatásának a táplálkozásban is. Ezekről bővebben írok könyvben.
Elmerül az érzékszervi élményekben
Ez az “érzékszervi abszorpció”: a kicsi “nyitott érzékszervként” szívja magába a környezet ingereit. Ha eszik, abban is minden érzékszerve részt vesz. Teljes figyelmével jelen van a látvány, az illatok, az ízek, állagok komplexumában. Ennek nagy jelentőségét érzem, ezért is kapott egy önálló fejezetet, Tárd ki az ízablakot! címmel.

“A hozzátáplálásra készülünk. Ha a könyved alapján szeretnénk csinálni, akkor írsz arról is, mit milyen sorrendben vezessünk be? “
Az elmúlt években több olyan, magyar könyv is megjelent, amely ebből a szempontból sorvezetőt nyújt a szülőknek a hozzátáplálásra készülve. Naprakész, alapos kiadványok. Az én célom viszont az volt, hogy bemutassam, milyen hatások alakítják a gyerekek táplálkozását, és mi minden segíti a szülőket abban, hogy gyerekük felfedező evő legyen. Itt éreztem még hiányt, és szerettem volna pótolni.
A hozzátáplálásról egy fejezetem szól, benne többek közt:
- Mit jelent a válaszkészség? Mi a megosztott felelősség modellje a baba táplálásban? Miért fontos erről tudunk?
- Miért vegyük magunkhoz az asztalhoz megfigyelni akkor is, ha még nem eszik?
- Honnan ismerjük fel a baba érettségének jeleit, amikor ideje elkezdeni a szilárd ételeket?
- Hogyan tegyük kényelmessé a körülményeket? Neki is, nekünk is. Például hogyan kényelmes ülnie?
- Hogyan támogatja a napirend azt, hogy a táplálás örömteli legyen? Mi a szerepe a rituáléknak?
- Írok a két fő hozzátáplálási irányzatról, a hagyományos pürésről, és a BLW-ről. Mi alapján válasszunk, mik a jellemzői, mikor jó azt választani?
- Ha falatkás ételeket készítünk elő, milyen formák praktikusak? Hogyan készítsük elő, mik azok az élelmiszerek, amelyeket kerüljünk egy éves kor alatt?
- Miért fontos, hogy a saját étrendünkre is figyelmet fordítsunk, amikor ez az időszak kiemelten a babáról szól?
És még néhány egyéb szempontot összegyűjtöttem, amitől sikeresnek érezhetjük a hozzátáplálást. Gyakorlati tippek is szerepelnek és néhány kóstoló recept.
Tipp
Találkozzunk az Ünnepi Könyhéten! Nemrég megjelent könyvemet június 14-én szombaton 15.30-kor, a HVG Könyvek standjánál dedikálom. Már nagyon várom, hogy találkozzunk, beszélgessünk a Vörösmarty téren.
“Az egyik fejezetben az alapízekhez kapcsolódó kóstolókat írtál össze. Ezeket ebben a sorrendben kéne gyakorolni, hogy édes-umami-sós-savanyú-keserű? És gyakorolni kell ahhoz, hogy a gyerekünk megszeresse?”
A “Tárd ki az ízablakot!” fejezetben az ízpreferenciák szerepelnek abban a sorrendben, ahogy tapasztalom, hogy a gyerekek nagy része elfogadja. Az édeset a legtöbben imádják, a skála végén, a keserű a legnehezebben elfogadható íz. Ennek az okairól is írok.
Az ízablak időszakának – ami a hozzátáplálástól nagyjából másfél éves korig tart – jellemzője, hogy nagy a nyitottság, a felfedezési vágy, a babák általában örömmel kóstolgatnak. Ezt érdemes kihasználni, hogy minél színesebb “korai ízimprintingben” részesüljenek, mert ez a későbbi táplálkozásukra is nagy hatással van. Bármikor, bármilyen sorrendben lehet meríteni az ötleteimből. A gyerekek már ilyen zsenge korukban is bámulatosan különbözben. Egyikük imádja a savanyúkáposztát, de a keserűbb salátáktól menekülőre fogja. Másikuk abban leli örömét, ha egy órán át szopogathat egy gerezd almát.
A kóstoló gyakorlatokat bemutató részekben egyszerű ételek szerepelnek, amelyeket sok család el tud készíteni, és ezek a játékos variációs lehetőségeire mutatok példát. Ebből minden szülő azt tudja gyakorolni, amire az ő gyermekének szüksége lehet.
“Az oldaladat követve már ismerem a főbb elveidet. Őszintén: a te gyerekeid mindent megesznek, amit csak eléjük teszel?
Áh, dehogy esznek meg mindent. Nincs ember, aki mindent szeret. És mennyi olyan étel van, amit még ha kívánunk is, az emésztésünk vagy közérzetünk nem tolerálja. Nem is cél, hogy mindent megegyenek, hanem hogy a lehetőségekhez mérten változatos étrendet tudjunk tartani.
Mindabból a szemléletből, amit követtem a gyerekeim születésétől fogva (sőt, már előtte is), a következőket merítették:
- A házi ételnek becsülete van, mert látják a belefektetett munkát, figyelmet. De ez nem jelenti azt, hogy minden főztünket szeretik, és azt sem, hogy csak házi kosztot kaphatnak.
- Élvezni tudják az egészséges ételeket is. Jól esik látni, ahogy zöldségeket rágcsálnak, salátát készítenek, vagy a gyümölcsökbe feledkeznek bele. De attól még alkudoznak bolti nassokért, fagyiért is. Nincs ezzel baj, mert az arányokat tudjuk tartani.
- A megosztott felelősség elvét követve meg tudtuk ismerni az ízlésüket, igényeiket, és bízunk a saját belső szabályozó rendszerükben.
- Jellemzően meg tudjuk különböztetni az éhségeik eredetét, hogy vajon éhes-éhesek, fáradtság-éhesek, unalom-éhesek, vagy épp ölelésre éhesek? Így bennük is jobban tudatosul, hogy nem mindegyikre étellel kell válaszolni.
- Amennyire lehet, el tudjuk kerülni az ételekkel manipulálás, jutalmazás, büntetés csapdáit.
- Óvodás koruk óta tudják, az ételeiknek mely összetevői a szénhidrát-, a fehérje-, a zsiradék- források, ezek miért fontosak. Ha van kedvük, akkor beszélgetünk az ételek élettani hatásairól is a saját koruknak megfelelően.
- Megszokták, ha valami nem ízlik nekik – például a középsőm a gombával és hallal nincs jóban-, akkor máskor megpróbáljuk másképp elkészíteni. Nem azt sulykolva ezzel, hogy “csak azért is meg kell enned”, hanem hogy “szeretném megtalálni a módot, ahogy neked ez ízleni tud”. Legfeljebb kimerítem az összes gombás ötletemet, és mint Lusta Dick a vízeséssel dacolva dicsőséggel azt tudom mondani: “sajnos több nótát nem tudok”.
Ha maradt még benned kérdés, várom szeretettel az info@edespofa.hu címen.
Keress bizalommal táplálkozási tanácsadásomon!
- Kérdéseid vannak a hozzátáplálásról, vagy arról, hogyan lehetne megszerettetni a gyermekeddel az egészséges ételeket?
- Saját egészségügyi kihívásaidból keresed a kiutat?
- Nehézséget jelent, hogy változatos étrendet alakíts ki a családnak a rengeteg egyéb feladatod mellett?
Táplálkozás tanácsadóként és természetgyógyászként segítek. Figyelemmel, alapossággal, holisztikus szemlélettel kísérlek a megoldás felé. Gyakorlatias tanácsokkal, beszerzési és főzési tippekkel, saját, bevált receptekkel is igyekszem átfogó támogatást nyújtani.