Miért hisszük el inkább a riogató, leegyszerűsítő táplálkozási állításokat, mint a valóság árnyaltabb képét? Hogyan vezetnek ezek felesleges korlátozásokhoz?
„Már nem eszünk babot meg lencsét a lektinek miatt.”
„Olvastam valahol, hogy a tojás egészségtelen. Nem értek hozzá, ezért inkább elhagytuk a tojást.”
„Azt mondta egy orvos, hogy a gyerekeknél a tej középfülgyulladást okoz.”“A rizs tele van arzénnal.”
“A hozzátáplálás idején nem mertem céklát adni a nitrát tartalma miatt.”
A táplálkozási konzultációimon rendszeresen hallok olyan önkorlátozó döntéseket, amelyeket a szülők a legjobb szándékkal hoznak meg, hogy a gyerekük minél egészségesebb ételekben részesüljön. Lelkesítő látni, mennyire szeretnék jól csinálni, figyelnek, olvasnak, utánajárnak. Csakhogy ezek a kijelentések olykor tévhiteken alapulnak, vagy cégek, táplálkozási influencerek érdekvezérelt üzenetein. Amiben van is igazság, nem biztos, hogy a teljes valóságot tükrözi.
Írta az internet
A legkülönösebb az olvastam az interneteken típusú források ereje. Ha egy laikus, jó szándékú szülő szemében kompromittálódik egy sokoldalú tápanyagforrás, mint a tojás, akkor a bizalma meg tud inogni még akkor is, ha nem tudja lemérni, mennyire hiteles a “kutatás”, ami azt egészségtelennek kiáltja ki. Van, amelyik annyira meggyőző, hogy az sem kelt gyanút, hogy az “egészségtelen” mennyire megfoghatatlan kategória.
Megragad, hogy a tojással valami nem ok, ő pedig nem akar a gyerekének olyat adni, amiről nem tudja, hogy jó-e vagy sem.
Fontos, hogy lássunk rá a döntéseink hátterében húzódó mechanizmusokra, hogy ne kerüljenek fölöslegesen a kispadra értékes tápanyagok.
Agyunk spórol az erőfeszítéssel
A mindennapokban elképesztő mennyiségű információ, kérdés, marketing ügyeskedés, hirdetés zúdul ránk, és temérdek apró és jelentősebb döntést hozunk. Agyunk, hogy csökkentse a döntéshozatal terheltségét, egyszerűsít, amit csak lehet. Heurisztikákra, azaz gyors, mentális egyszerűsítésre, egérutakra támaszkodik. Kategóriákat képez, oda besorol, szabályokat alkot. Elménk Wazéja azon dolgozik, hogy a csúcsforgalmakat kerülje, fontos gondolataink ne vesztegeljenek a dugóban.
Az étkezési döntéseink gyakran nem racionális kalkulációk, hanem efféle kognitív gyorsítók eredményei.
Ezek akár kétszavas értékítéletek is lehetnek: a brokkoli vitamindús, a glutén gyulladáskeltő, a koleszterin káros. Evolúciós örökségünk is, hogy a gyorsaság életmentő, ezért döntéseinkben nem a komplex tápanyag kiegyensúlyozás elvei törnek az élre. Kutatások is hangsúlyozzák, hogy ételválasztásaink jó részét nem részletes mérlegelés előzi meg, hanem heurisztikus döntések.
Miért csábítóak a fekete-fehér kijelentések?
- Az ilyen állítások egyszerűek, könnyen megjegyezhetők, gyorsan továbbadhatók. A feldolgozási könnyedség, mentális befogadhatóság gyakran együtt jár azzal az élménnyel, hogy igazabbnak, megbízhatóbbnak érezzük.
- Ráadásul az ismételt állítások – még ha nem is teljesen igazak – hajlamosak igazabbnak tűnni pusztán attól, hogy ismerősek. Ezt hívják illuzórikus igazsághatásnak.
- A riogató üzenetek erősebben hatnak. Ennek evolúciós oka, hogy a veszélyre figyelmeztető infók életmentők lehetnek. A “káros”, a “gyulladáskeltő”, a “rákkeltő” jelzők könnyebben betalálnak, mint az a szemlélet, hogy egészségünk egy összetett rendszer, amelynek minőségét nemcsak egy-két ételtípus, hanem szokások halmaza, életviteli, gondolkodási, szociális sajátosságok befolyásolják. Gyulladáskeltő kapcsolatok és gondolkodásmód is van sajnos.
Tipp
Nézzünk rá időnként az étkezési helyzetekben megbújó kognitív torzításokra. Jó a tudatában lenni ezeknek, mert tanult módon automatikusan is érkezhetnek, és hatnak a gyerekekre is. Ilyenek többek közt:
- A mindent vagy semmi típusú gondolatok: “nem fogom tudni tökéletesen csinálni, jobb, ha neki sem állok”. A jó szokások lépésről-lépésre, hosszútávon épülnek be.
- A túláltalánosítás: “nekem sosem sikerül”. Kár ezért kiszórni valami klassz receptet. A család pedig nem a Bocuse d’Or zsűri (bár lehet, néha rosszabb).
- A negatív szűrés: “jó, most már eszik spenótot, de csak tésztával”. Lehet, hogy hosszú útba telt, mire eddig is eljutott, és a szülőnek is nagy munkája volt benne. Ez mindenképp méltányolandó.
- A teljesítmény, pozitívumok leértékelése: “szerencsém van, hogy a gyerekem mindent megeszik”. Az esetek többségében nemcsak szerencse kérdése, emögött rengeteg munka és példamutatás van, amiért megillet az elismerés.
- A gondolatolvasás: “olyan főztem, ami biztos nem fog nektek ízleni.”
- A címkézés, téves címkézés: a válogatós, a rossz evő hangoztatása tipikusan ilyenek, amelyek a gyerek magáról alkotott képére is hatnak.
Mentális egérutak a kutatásokban
A gondolkodási shortcutoknak nagy figyelmet szentelt döntéselméleti kutatásaiban Daniel Kahneman és Amos Tversky pszichológusok. Arra jutottak, hogy a félelemkeltő tartalmak 60%-kal jobban terjednek a médiában, mint az objektív tények. Eredményeik hatására a viselkedési közgazdaságtan bevonult a köztudatba. 2002-ben az izreali-amerikai pszichológus Kahneman közgazdasági Nobel-emlékdíjat kapott munkásságáért.
A táplálkozásban is azok a mítoszok ragadnak meg könnyebben, amelyek érzelmileg aktiválnak, míg az a tanács, hogy “mértékletes, kiegyensúlyozott étrendet kövess!”, agyacskánknak nem elég konkrét és ingergazdag.
Most akkor károsak vagy nem a glutén, kazein, lektinek, stb?
Az, hogy például a glutén abszolút értékben az ördög műve, elég valószínűtlen. Vannak prói és kontrái, de tény, hogy az emberiség óriási mennyiségben fogyasztott gabonáiban található fehérje. Hogyan tudnánk ilyen intenzíven népesíteni a bolygót, ha a sikértartalom rövid időn belül kinyírna mindenkit?
Az viszont igaz, hogy sokan vannak, akiknek egészségi állapotát rontja. A cöliákia, a nem cöliákiás gluténszenzitivitás, egyes emésztési problémák, autoimmun kórképek nyomósan indokolhatják az elhagyását, sőt, az idegrendszer is kérheti. Én is tapasztalom a munkámban, hogy az indokolt elhagyása milyen szép javulásokat tud elindítani.
Íme néhány fontos kérdés – akár tejfehérje, tojás, glutén, lektin, fitinsav, oxalát, nitrát tartalmú nyersanyagok, illetve szőlőcukor, gyümölcscukor és bármi kapcsán – ha bizonytalanok vagyunk:
- Az érintett felnőtt, gyerek hogy van?
- Mi szükséges, és mi nem az egészségi állapotában?
- Mi az a mennyiség, amennyiben a “rosszfiút” fogyasztja, vagy fogyaszthatja?
- Miből áll az étrendje?
- Mi a célja?
- És még az életmódbeli és lelki tényezőket is beszámíthatjuk abba, hogy kiderüljön, az étrendje megfelelő-e vagy jó lenne korrigálni.
De azért a cukor teljesen fölösleges, nem?
Amikor az előbbi gondolatot vezetem le egy hozzám forduló kliensnek, olyankor néha ez a válasz: “de azért vannak olyanok, amelyek bármilyen körülmények közt károsak, nem? Például a cukor”.
Igen, és teljesen érthető erre gondolni. A mentális egérutak jól bevált spórolási módok, nekem is hasznos, főleg az életem olyan területein, amihez nem értek, és időm sincs mélyen belemenni. Mégis felszabadító arra gondolunk, hogy nem kell semmit sem csak azért kizárnunk, mert az egészséges táplálkozásról alkotott kép rigorózusabb, mint a valóság.
A szabad cukrok kérdése sem fekete vagy fehér.
A WHO is tól-ig teszi meg az ajánlását. 2 éves kor alatt nem javasolja egyáltalán, 2-4 éves kor között 15-16 grammra, 4-7 éves kor között 18-20 grammra teszi. Általánosságban a teljes energiabevitel 10% alatt célszerű tartani.
Egy gyerek számára, aki napi több órát képernyő előtt tölt, és gyakran csemmeg csipszet-csokit, annak kevesebb cukorral kéne beérnie. Főleg, ha az alkata is indokolja. Aki viszont sokat mozog, szeret sportolni, hajlandó a vacsorája mellé megenni anyukája salátáját, ártalma nem származik abból, ha időnként 1-2 gombóc fagyival túllő az ajánláson.
A démonizálásnál a kiegyezés hosszabb távon üdvözítőbb
Tudatos táplálkozóként többször estem én is abba a csapdába, hogy hajlamom volt démonizálni káros ételeket. És emiatt nem esett jól belegondolni, ha jött az advent, vagy a húsvét, és a környezet csokicunamit bocsátott a gyerekekre. Pedig rugalmas viszonyt kialakítani mindazokkal, amelyek körülvesznek, és a címkézés helyett a mértéket tanítani hosszabb távon jobban megtérül, mint elhatárolódva tiltott gyümölcsöket képezni a gyerekeink számára.
Miért nehéz manapság egészségesen táplálni?
Hibrid tippek szülőknek
Megvan viszont a szülői kompetenciánk, hogy ha az oviban, suliban, rokonságnál nem is, legalább a saját háztartásunkban megtehetjük, hogy eggyel jobb választást kínálunk. Ha nem szeretnénk gumicukrot, de úgy tűnik, nélküle nem gyerekkor a gyerekkor, akkor vannak aszalt gyümölcsből készült változatok is.
Visszatérve ismét a gabonákra: ha nem szeretnénk, hogy naponta háromszor gluténtartalmút egyen, de nem akarjuk kizárni sem, akkor törekedhetünk hibrid megoldásokra. Alternatív gabonákkal, zabliszttel, csicseriborsólisztes tésztával is elkészíthető sok, hagyományos tésztás fogás. Mellette kisebb mennyiségben maradnak az étrendben a szeretett, pihepuha búzakenyerek is.
Szeretnéd tisztán látni, mi támogatja az egészségedet és mi nem?
Ha személyre szabott megoldásra van szükséged,
Ha a családod miatt keresel megoldást
Táplálkozási tanácsadásommal segítek. Érthető magyarázatokkal, kamra-alakítással, menütervezéssel és empatikus támogatással időt spórolunk, hogy hosszú távon is tarthatók legyen az egészségesebb irány. Valós élethelyezetekhez illeszkedő megoldásokat kínálok.
Természetgyógyászként és táplálkozás tanácsadóként alapossággal, holisztikus szemlélettel kísérlek. Keress bizalommal!
Hivatkozások:
SOTE: Kognitív torzítások listája
Contextual Influences on Eating Behaviors: Heuristic Processing and Dietary Choices
Uniting the tribes of fluency to form a metacognitive nation
The Spread of True and False News Online
