Miért nehéz egészségesen táplálni egy gyereket? 

Az időhiány, a környezetünk, a beszólások, a pajtások más étkezési szokásai ellenszelet fújhatnak. Bosszantó tények és megoldások.

Minden nap valami házi uzsonnát csomagolok az iskolába. Saját készítésű kenyérből szendvics, vagy zöldséges tócsni, házi kréker, hasáb zöldségek, vagy egy kis gyümölcs, amennyi belefér egy uzsonnásdobozba. A lánykám sokszor ugyanúgy hazahozza a teli dobozt. “Nem szeretem bent elővenni, mert a többiek szerint furán néz ki.” Az öccse osztályában viszont nem gyanús az egészségesnek kinéző tízórai, így ő üres dobozzal tér haza. 

Kábé mint viharban mararont futni

Szülőtársaktól is rendszeresen hallom, mennyire frusztráló, hogy egészséges étrendet szeretnének kialakítani, de van, hogy a környezetük, és úgy általában a hazai táplálkozási szokások ellenszelet képeznek.

Már azon is könnyű összeveszni, hogy mi is az egészséges táplálkozás. Ez komoly hitviták alapja lehet. Nagyon eltérő, kinek mi egészséges, ezt jó volna tiszteletben tartani.  Az alkat, az állapot, a betegségek, a habitus, az életesemények, a lehetőségek mind meghatározói ennek. 

Milyen is az egészséges étrend? 

Nagy általánosságban egy gyerek számára egészséges az, ami a lehetőséghez mérten minél változatosabb, minél természetesebb, minél házibb. Sok zöldség, gyümölcs, gazdag növényi színanyagok, jó fehérjék, és zsírok, teljes értékű szénhidrátok, mértékletes édesítés. A felfedezés, a kóstolás bátorítása, a nyugodt, közös étkezés, jó kapcsolat a saját belső szabályozó rendszerünkkel és magukkal az ételekkel. Úgy nagyjából ennyi.  

Összegyűjtöttem azokat a bosszantó tényezőket, amelyek miatt időnként ez mégis küzdelmes. És megoldási ötleteket is mutatok. 

1. Krónikus időhiány

A változatos étrendek sokszor itt ütköznek a legnagyobb akadályba. A kitalálás, beszerzés, főzés alattomos időcsapda még úgy is, ha a tervezésben és a főzésben is nagy a rutin. Sokszor nem a szándékon és akaraterőn múlik, hogy mennyire sikerül tápláló menüket  összerakni, hanem az időn és a család támogatásán. A hozzám fordulóknak három alapvető fondorlatban szoktam itt segíteni az igényeikre, és szükségleteikre szabva. 

• Az egyik a kapszula kamra kialakítása, hogy mindig legyenek otthon kéznél jó alapanyagok, amelyekből bármikor össze lehet dobni valami értékeset.
• A másik, hogy ne konkrét ételekben, hanem tápláló elemekből összeállított mozaik fogásokban gondolkozzanak.  
• És hogy mindig nagyobb mennyiséget készítsenek, hogy a maradékokból kreatív újragondololások könnyítsék a helyzetüket, akár a reggeli, akár a vacsora tervezésben. 

Ha sikerül megvalósítani, amit szeretnénk, akkor is van, hogy meg kell küzdeni a környezetünkkel. Következik a többi, bosszantó tényező. 

2. Megjegyzések, kérdésbe csomagolt beszólások

Úgy is, hogy nem vagyunk vegánok, és szélsőséges elveket sem képviselünk, hallottam már, hogy a hátam mögött megjegyezték, “ez a gyerek otthon csak magokat ehet”. Nem értem, mi bajuk azzal, hogy esténként a madáretetőbe kiszórok egy kis szotyis keveréket a gyerekeimnek, de a cinkékkel is meg kell osztaniuk?  Az esetek többségében persze nem vicces, hogy sokan milyen előítéletesek azzal, aki kicsit is tudatosabban szeretné csinálni. 

Valószínűleg a vegán szülők magyarázkodhatnak a legtöbbet a kérdésbe csomagolt beszólások miatt, még akkor is, ha remekül csinálják, sikerül tápanyagban gazdag menüt összeállítaniuk, és kalandor evő gyerekeket nevelnek. De azokat is “féltik”, akiknek a szülei a cukrot szeretnék kordában tartani. “Ha megtiltod neki, annál jobban kívánja”- egyike a véleményeknek. Pedig jellemzően nem kizárni akarják, csak elérni, hogy ne a csoki legyen a napi üzemanyag. Létezik középút a napi nassoló és az alkalmanként édességet evő gyerek közt. 

Megoldás lehet: 

• Először érdemes egy önkritikus pillantást vetni rá, hogy van-e alapja az ellenvéleménynek. Rám például jellemző, hogy túlzásba tudok esni, és tényleg nem kell még a leveshez is salátát készítenem. Az egészséges táplálkozás egy remek önismereti út is, kérdésekkel, önreflexiókkal, finomhangolásokkal, újratervezésekkel. 
• De ha alaptalanok és lehúzók a megjegyzések, akkor a gyerekeinknek is jó példa, ha látják, hogy kiállunk a meggyőződésünkért.  Ha legalábbis sikerül lecsapni az alkalomra, hogy ebből a témából egy értelmes párbeszéd legyen. Mert ez nem feltétlenül rajtunk múlik.  
• A gyereknevelési és táplálkozási hitvitáktól és conteóktól viszont egyszerűen csak meneküljünk!
• Ha a kritizáló célja a nettó lehúzás, akkor lehet, hogy a saját frusztráltsága az oka. Lehet abból is egy jó beszélgetés, ha elindulunk itt:  “miért zavar, ha mi így csináljuk?” , vagy “te mit tartasz helyesnek, hogy csinálnád? “

3. Lehet, hogy az elveink nagyon különböznek attól, mint amit a környezetünk képvisel 

A kultúránkban régóta velünk élő, már öregecskedő, de azért még sok helye tiszteletet parancsoló szent tehenek közé tartozik például hogy az igazi étel az húsétel, a köret az krumpli vagy rizs, a saláta nyulaknak való, a kóla a megengedhető luxus, és hogy menőbb a bolti rágcsa, mint a házi. 

Nehéz a hús-köret alapú gondolkodástól eltérni (és például a változatosabb, kreatívabb flexiteriánus étrendet behozni), és nehéz a zöldségek alá  is olyan erős marketinget tolni, mint amit a finomított csemegék eleve megkapnak. Idővel ezek a szent tehenek átengedik a terepet az ifjú borjaknak, ha elég sokan a változások mellett vannak. Legyünk hát sokan a változások mellett!

De figyelnünk kell azokra is, akik a környezetüktől nagyon eltérő elveikkel nem jó irányba viszik a családjukat. Mindig vannak ügyeletes, démonizált alapanyagok, és vannak népszerű teóriák, például hogy a tejtermékek kerülésével előzhető meg néhány gyerekbetegség. Sosem olyan egyszerűek ezek a dolgok, és szinte minden élelmiszernek vannak előnyei, hátrányai. 

Ha félelmekből adódó hiedelmek miatt túlságosan leszűkítjük az étrendet, az tápanyaghiányokat okozhat, és az üzenete, hogy nem bízhatunk az ételeinkben, szintén nehézség a gyerekeknek. 

Aki bizonytalan, hogy jó-e az irány, elég tápláló-e a gyereke étrendje, ne  jószándékú laikus ismerősökre, vagy olyan kutatásokra hagyatkozzon, amelyek üzleti érdekekek szolgálnak. Számos hiteles szakember tud segíteni: gyerekorvos, védőnő, dietetikus, gyerek-szülő kapcsolati konzulens. 

4. A rokonok, nagyszülők ellenvéleménye, ellenakciói

Minden korban nehéz a különböző generációk gondolkodásában a közös metszeteket keresni, de mostanában a táplálkozás kérdéseiben még nehezebb a nagyszülők és szülők között. Annyira dinamikusan fejlődő tudomány, hogy már az sem feltétlenül érvényes, amit öt éve egészségesnek hittünk. 

Az első kislányomat még abban a szellemben tápláltam hozzá, hogy például  a tojásfehérjét, vagy földimogyorót egyéves koron túl célszerű bevezetni. A következő évben teljesen megváltozott az allergénekkel kapcsolatos ajánlás, és az anyatejes táplálás melletti, korai bevezetés lett a sztenderd.  És ez még csak egyetlen változás az elmúlt évtizedek szokásai közt.  

A gyerektáplálás egy nagy és vékony jégtábla tud lenni szülők és nagyszülők közt az igény szerinti szoptatástól a pürés és BLW hozzátáplálás kérdésein át akár a cukorig. “Komolyan darabos ételt adsz a kezébe hét hónaposan? Meg fog fulladni”. “Miért kell, hogy órákig a melleden legyen ennyi idős korban?” “Te is ettél túrórudit, aztán lett tőle bajod? Nem.”  

Több posztot is írtam már ezekben a témában ( akár a BLW-vel kapcsolatos félelmekről, akár arról, hogy a nagyszülők hogyan érthetnék meg, hogy nem az édességtől édes a gyerekkor), hogy jobban érthetők és elsimíthatóak legyenek a viták. 

Hálisten sok nagyszülő halad a korral. És vannak, akik teljesen jogos kritikákat fogalmaznak meg a gyerekeikkel szemben, ha azt látják, hogy nem jó irányt vettek. De sokszor hallok olyanokról is, akik megnehezítik a gyerekeik dolgát azzal, ha teljes más elveket képviselnek, ha jönnek az édességcsomagokkal, vagy ha titkos szövetséget kötnek az unokákkal, “el ne áruld, mit ettél nálunk”. Ez valójában méltatlan nekik is, és az unokának is, hogy zsenge korukban már alakoskodniuk kell. 

A megoldáshoz fontos megismernünk meg, miért csinálják ezt? 

• Lehet az oka az, hogy nem szeretnék, vagy nem tudják befogadni az új trendeket. A “mi már így szoktuk meg” típúsú érvekre lehet egy kérést megfogalmazni a hasznosság tudatukat kényeztetve: mi új szokásokat, szeretnénk kialakítani aszerint, hogy mit tartunk egészségesnek, fenntarthatónak. Támogassanak ebben. 
• Lehet az ok akár jogos aggodalom. Ahogy gyerekkorunktól kezdve kihúztak a nehéz helyzetekből, lehet, hogy most is egy szélsőséget, vagy rossz irányt látva segíteni szeretnének. 
• Lehet az is, hogy úgy érzik, megkérdőjelezzük a kompetenciájukat.  “Felneveltelek téged, valamit csak értek ahhoz, hogyan kell helyesen eteti egy gyereket.” Hát persze, ebben minden anya lehet feketeöves. Jó ezt átbeszélni, hogy mi volt akkor, mi van most, és mindenki a legjobbat szeretné a lehetőségeiből kihozni. 
• Lehet dominanciaharc, anya-lánya, vagy anyós-meny vita.  Ez általában mélyebben gyökerezik, és  gyökérzetnek csak egy része a táplálkozási elvek különbözősége. Komplexebb megoldást kíván, azon elindulva, hogy ki mit szeretne, milyen elveket vall, milyen félelmei vannak. 

5. Mások is csupa jó szándékból etetnek 

Ha egy gyerek vendégségben van, akkor a magyar szív etetni fogja. Olyat nem sokat hallunk, hogy “figyelj, hazamentek, vacsorázni fogtok, anyukátok készül. Inkább tegyétek vissza azt a negyedik lekváros palacsintát, mert felpörögtök a cukortól, meg nem is tudtok majd otthon enni.”

A gyerekeim idegenben rendszerint úgy viselkednek, mint akik hetek óta nem kaptak enni, de egy fontos dologra megtanítottak: az egészséges táplálkozás része az öröm, és a jó kapcsolat az ételekkel.

Az önkontroll pedig egy hosszú tanulás, amit sajnos nem a bölcs, mértéktartásra intő mondatok, hanem a túlkapások, félreevések, átgondolások edzenek. Saját önismereti utam része volt, amikor beláttam, nem érdemes kapcsolatokat rongálni azzal, hogy ételeken vitatkozunk, és térítgetni a jószándékú etetőket. 

6. Nehéz a bőségben és nasskultúrában napirendet tartani

Bárhová megyünk, ételek vesznek körül, a metró bejáratnál üdvözlő vanília illattól a fagyizó és pékséghullámokig. Konstans kísértések. Vidéken nincs ennyi inger, de legalább a közösségi média ételfotói, és a tévék főzős műsorai segítenek, ne felejtsünk el akkor sem ételekre gondolni, amikor kiszabadultunk a konyhából. A gyerekek pedig nassolnak, rágcsálnak az utcán, a játszótéren, úton, útfélen kedvet csinálva ehhez. 

Sokszor szeretném, ha az enyémek a játszótéren nem falatoznának, mert jó volna, ha az amúgy sem ritka étkezések közti időt nem evéssel töltenék, de úgyis megkínálja őket valaki. 

Néha mástól is elkapom a klasszikus mondatokat: “Nem kell folyton enni” “Egy órája ebédeltél. Hagyd most a pocakodat pihenni” “Nem veszek már fagyit, megyünk haza vacsorázni” “De nem vacsorára vagyok éhes, hanem fagyira”. “Elég lesz már, ne tömd tele a hasad keksszel, megint nem fogsz normális ételt enni” “Egy nap egy édesség”. “Csak annyit vegyél el, amennyi egy kezedbe belefér”.  

A folyamatos eszegetés nem segít abban, hogy megtanulják, mi a különbség az éhség és a kívánósság közt, de nehéz a nassokat kordában tartani. Korábban írtam arról, mit lehet kezdeni az egész nap rágcsázókkal. Köztük néhány ötletek arra is, hogyan  tegyük a kisétkezéseket egészségesebbé.  

6. Az intézmények menzája nem a minőség csimborasszója 

A közétkeztetésben a tápanyag összetételt szakemberek állítják össze, ennek komoly szabályai vannak az életkorokra nézve is. De sajnos ez még nem jelenti, hogy minőségi alapanyagokból tudnak főzni. És bár nem szeretném megbántani a szakácsokat, mert irtó nehéz nagy mennyiségben főzni, de nem feltétlenül erős a konyhaművészeti érték sem. Vannak kivételek persze, például a káposztásmegyeri Homoktövis Bölcsőde olyan egészségtudatos reformkonyhát valósított meg, ami példaértékű. 

Sokszor panaszkodnak a szülők. “Van, hogy annyira nem ízlik a gyereknek, hogy kiderül, hogy aznap csak üres tésztát, vagy rizst evett. “Amióta menzázik, itthon nem fogadja el a főzelékeket, mert nem úgy csinálom: nem sűrítem csirízesre, és több zöldséget teszek bele.” “Az oviban annyira más dolgokat esznek, mint amit itthon. Félek tőle, hogy egy idő után labdába sem tudok rúgni a gyümölcsökkel.”

Tapasztalom, hogy megnyugtató tud lenni a szülőknek az a válasz, hogy ha az első években sikerül lerakni otthon a változatos étrend alapköveit, ha sikerült a kicsit nyitottá tenni az ételekre, az új ízekre, akkor az intézményi étkezés nem rontja el. 

Lehet rugalmasan alkalmazkodni a menzához. Amikor üres tészta a benti betevő, akkor azt kompenzálhatja egy táplálóbb vacsora. Érdemes az uzsonnás dobozban is elhelyezni néhány szerény zöldséget, gyümölcsöt kiegészítésképp, és akkor a napi mérlegben a rostok, színanyagok is pozitívabban végeznek. 

7. A pajtások másképp esznek 

A bölcsődétől, óvodától kezdve egyre inkább lényeges szempont, hogy a csoporttársak mit esznek. Ez teljesen rendben van, az étkezés szociális része az egész életünkben meghatározó.  Ennek lehet jó oldala is, amikor egymásra jó hatással vannak, és egy válogatósabb gyerek többféle ételt hajlandó megkóstolni napközben, mint otthon, mert látja, a pajtások is eszik. De van, hogy egymást lehúzzák, vagy cikizik. Saját bosszúságom, hogy nehezen csúszik a lánykám házi uzsonnája olyan osztálytársak közt, akik nem ilyenhez szoktak. 

Amikor szülőtársakkal beszélgetünk arról, kire milyen hatással vannak a gyerekük társaságának étkezési szokásai, szinte mindig felvetődnek a szimbolikus édességek. Például a Nutella. Az éppen 60 éves találmány annak ellenére is masszív része a gyerekek étrendjének, hogy sokan nem akarják őket ilyen mennyiségű cukorral fűteni, és a pálmaolajtartalma sem vonzzó. De mivel a többiek eszik, ezért be kell nevezni rá. 

Amikor valaki nutellás gofrit visz be tízóraira, azokban hiányérzetet kelt, akik “csak” szendvicset, vagy gyümölcsöt találnak a dobozukban. Legutóbb egy apától hallottam, hogy “mi is kénytelenek voltunk venni, mert olyan rossz érzés, hogy Ákos sokszor ezt látja a barátainál, ő meg még nem is kapott tőlünk soha”. 

Megoldások lehetnek: 

• Nagyon jó, amikor a szülők egymás közt beszélnek erről. Például van olyan iskolai osztály,  amelyik “nasi szabályt” hozott. A szülők csak pénteken csomagolnak a gyerekeiknek édességet, a többi napon a tízórai szendvics, zöldség, gyümölcs. Ennek több jó üzenete is van. Az, hogy egység van ebben, a közösség saját szabálya, senkinek sem kell kirekesztve éreznie magát. Az is, hogy nem tiltott az édesség, de megvannak a keretei: lehet rá készülni, várni a pénteket. És olyankor csencselnek. 
• Amiből csak lehet, inkább a házit próbáljuk propagálni. Mogyorókrémet is készíthetünk, meg egyéb édes gofrikenőt, palacsintatölteléket (például vaníliás mandulás sütőtökkrémet, narancsos kakaós diókrémet) amelyekben az édesítés mennyisége és az alapanyagok is úgy variálhatók, hogy a lehető legtermészetesebbek legyenek.

Bármilyen pöpec menüt is rakunk össze a gyerekünknek az időt, energiát nem kímélve, akkor működik igazán, ha a családunk és környezetünk is mellettünk áll. Összességében ha otthon sikerül megvalósítani, amit helyesnek tartunk, az egy biztos alap. Az ellenszelek borzolni tudják, de fel nem borítják. 

Hogyan lehet egy változatos, egészséges étrend könnyen megvalósítható? Különböző étrendi igényeket kell összehangolnod a családban és ez sok energiádat felemészti? Szükséged lenne átlátható, betartható heti menü tervre?  Táplálkozás tanácsadóként és természetgyógyászként ebben segítek. Étrendtanácsadásomon gyakorlati tudnivalókat is bőséggel adok. Keress bizalommal! Ha pedig családi receptekre, inspirációra van szükséged, kövess Facebookon, Instagramon!