Az egyik kedvenc zöldségem bevezetésével elég sokat küzdöttem. Kesernyés, és pont olyan ízekkel barátkozik, például a fokhagymával, amivel a kisbabák nem. Sokféle házasításban kipróbáltam az elmúlt évek hozzátáplálási időszakában, és meglepő megoldások működtek. Megosztom, hátha ti is épp ezzel a remek növénnyel vívtok.
“Már megint csípős lett” – hallom évek óta a legnagyobb kosztosomtól, aki egy-két kóstolóra mindig hajlandó, de attól nem kell tartanom, hogy éjjelente titokban rájár a padlizsánkrémemre. A kedvéért sokszor kihagyom belőle a fokhagymát, de még anélkül is meg tudja csípni a nyelve két oldalát, ahol ez a zöldség markánsan érződik. A padlizsán hordozza azt a lágyan kesernyés ízvilágot, amitől az ízekkel ismerkedő gyerekek evolúciósan-ösztönösen igyekeznek távol tartani magukat. Hogy miért? Ebben a posztban részleteztem.
Padlizsánból fantasztikus ételek készülnek, csak sose legyenek szűkében a paradicsomnak, fokhagymának, olívaolajnak, esetleg sajtoknak, joghurtnak, koriandernek, petrezselyemnek. No meg a bárányhúsnak, amellyel együtt a legjobb szerintem. Csak épp nem ezek lesznek egy 10 hónapos kedvencei nagy valószínűség szerint.
“Megértem. Nekem hetven év is kevés volt, hogy bevezessük a padlizsánt” – érzett együtt a nagyapjuk.
Azért próbálkozni kell valahogy meghonosítani ezt a kálium-, foszfor-, magnézium-, kalciumforrást. Ez a zöldség (rendszertanilag gyümölcs) a top listás antioxidáns-források közé tartozik. A héj antocianin tartalma, és a húsának fenolsavai védik a sejteket a szabad gyökök károsító hatásaitól (akit mélységeiben érdekel a téma, ebben az angol nyelvű tanulmányban olvashatja ), de ezek az érvek vajmi keveset tudnak érni az etetőszékkel szemben ülve.
Idén nyáron először termesztettünk padlizsánt, így a származását tekintve nem voltak kétségeim, milyen tisztaságú termést adok (pontosabban tukmálok) a gyerekeknek. Fagymentes időszakban termeszthető, szereti a langyos, vízzel ellátott talajt. 8 fok alatt “megfázik”, megáll a növekedése. Viszont úgy tapasztaltam, leszedés után még pár hétig eláll, így nemrég használtuk el az utolsó darabokat. A padlizsán idén sem szerepel a Piszkos tizenkettő (Dirty dozen – itt a lista ) alakulatában, nem létszükséglet biót szerezni belőle. A szezonja a nyár, de az első hideg éjjelekig kitarthat még a hazai termés. Utána a piacokon is importból kapunk, spanyol, görög, török földekből.
Hogyan vezettem be?
Elsőként szimpla párolt padlizsánnal próbálkoztam, de csak nem akart elfogyni. A következő alkalommal egy kis citrommal, bazsalikommal, párolt újhagymával: ebből is bőven maradt. Aztán sütőben sütöttem héj nélkül lilahagymával, és egy kis borsikával ízesítve villával összenyomkodtam. Ez egy picit már kezdett a sikerre hasonlítani. Ha rizst is körítettem hozzá, az még inkább.
A következő körben paradicsomos változattal és kölessel próbálkoztam, de azzal visszakerültem a strartmezőre. Úgy látszik, még nem jött el az idő a klasszikus párosításokra. Mindent félretettem, amit az ízesítéséről helyesnek gondoltam, és legközelebb párolt almával hoztam össze. Meglepő, de működött. Legközelebb sült almával, egy kis kakukkfűvel még inkább. Innentől kezdett nyílni az íz-ablak. Nyikorgó nyílászárója végül egy pontnál elakadt, de azért egy vékony szellőztetésre elég ez az elkövetkezendő években.
Íme néhány öltet, ami működött nálunk
Nyúlfalatok almás padlizsánnal (9-10. hónaptól)
Vöröslencsés padlizsán sült lilahagymával (9-10. hónaptól)
Francia lecsó darált hússal (10. hónaptól)
Arabos paradicsomos húsgombóc babásítva (10-11. hónaptól)
Szezámos padlizsánfasírt (1. évtől)
Vega chili con carne (1. évtől)
Ami még nagyon jól bevált nálunk, de (még) nem posztoltam receptet hozzá:
Padlizsánkrém pirított dióval (1 éves kortól): 2 db héjában sült padlizsán, egy fél lilahagyma, 5 dkg pirított darált dió, némi só, olívaolaj, citrom, koriander beépítésével
Babos padlizsánsaláta joghurttal – tejérzékenység esetén a kókuszjoghurt nem annyira, legfeljebb a kesujoghurt működhet, de legjobb egy kis rizstejszín citrommal felütve.
A legújabb siker pedig a mázzal sült padlizsán, amit rozmaringos bárány rizseshús kiegészítő zöldségeként készítünk, de bármilyen rizseshússal remek. A családi változathoz tamarit, vagy gluténmentes szójaszószt használok (a Kikkomannak van mentes változata), a babának szánt változatban citromos almaszószt. Mi a különbség a tamari és a szójaszósz között? Az alapanyag ugyanaz, mindkettőt szójából erjesztik, a tamarit Japánban használják, a miso készítése során használt folyadékból, kultúra segítségével fermentálják. Érezhetően misós íze van. A klasszikus, ázsiai szójaszósz indításához lisztet is használnak és az íze más.
A tamaris, vagy szójaszószos családi változat másfél éves kortól, a baba változata a 10. hónaptól kínálható.
Mázzal sült padlizsán
Hozzávalók 4 személyre
- 3-4 padlizsán
- 1 ek sütésre alkalmas olívaolaj
- ½ alma vagy körte
- 2 evőkanál tamari vagy szójaszósz
- ½ lilahagyma
- 1 kis gerezd fokhagyma
- 1 tk rizsecet
- 1 tk frissen facsart citromlé
További fűszerek, ha cifrázni szeretnénk: 1 tk római kömény, 1 kk kardamom
Elkészítés:
A padlizsánokat megmosom és hosszában négy darabba vágom. Minden padlizsánlapot keresztben kockásra irdalom, sütőtálcára rendezgetem. Kenőtollat vagy ecsetet használva vékonyan megkenem olajjal és 200 fokon körülbelül 30 percig sütöm.
Közben elkészítem a szószokat. Az almát/ körtét meghámozom, kis lyukú reszelőn pépesre reszelem. A lilahagymát amilyen finomra csak lehet, felaprítom, és a gyümölcspürébe keverem. Jöhet a citrom, majd egy bő evőkanállal átszedek egy kis tálkába a babának. A család szószához teszem a tamarit/szójaszószt, rizsecetet, fokhagymát aprítok hozzá, és ha használok még további fűszereket, azokkal is boldogítom.
A sütőt grillre kapcsolom, a legkisebb padlizsán szeletek közül kettőt megkenek a baba szószával, a többin a fűszeres szószt oszlatom el, és 5-8 perc alatt rájuk grillezem.