A BLW sok kérdést és kétséget tud felvetni. Bevallom a sajátjaimat és a leggyakoribb kétségekre szeretnék megnyugtató válaszokat adni.
Ha egy család úgy dönt, belevágnak az igény szerinti falatkás hozzátáplálásba, akkor biztos, hogy számíthatnak elbizonytalanító “jótanácsokra”, mert ahogy a focihoz, a baba tápláláshoz is sokan értenek. De talán külső segítség nem is kell ahhoz, hogy dilemmáink felerősödjenek, épp elég kétség tud belülről is feszegetni. Ebben a posztban bevallom a sajátjaimat, és sorra veszek még néhányat, amelyek többeket foglalkoztatnak.
A BLW kalandok sorozatom első részében arról írtam részletesebben, hogyan készüljünk fel. Hogyan tegyük a saját ételünket megoszthatóvá a babánkkal? És hogyan alakítsunk ki egy tartható, egészséges étrendet és étkezési ritmust, amibe majd a baba is becsatlakozhat.
Amikor a baba dönt, mit is szeretne
Amikor először kezdtük el a hozzátáplálást lassan hét éve, még nem ismertem a BLW-t. A megszokott módon, pürével indultunk a hatodik hónapban. Könnyen ment minden kóstoló, hamar eljutottunk a darabos ételekhez, majd önálló evéshez, volt idő, alkalom és kedv is a kísérletezésekre.
A kezdetektől éreztem, hogy mindezt lehetne még egy fokkal ösztönösebben is csinálni, és nagyobb teret adni a kislányomnak. Mire pár évvel később az öccsével, ifjabb Sobri Jóskával álltunk a hozzátáplálás kapujában, már kigyúrtam magam a témából. Pürés és falatkás kóstolóval is kínálni kezdtük. Hamar kiderült, önállóan szeretne enni, és inkább az érdekli, amit a család tányérján lát, szóval BLW-zni fogunk.
Neki önállóság, nekem türelem kellett
De ez nem volt számomra olyan könnyű, mint a passzív és irányítottabb pürés kóstoltatás. Zavart, hogy az önálló evés órási kosszal jár. Túl hosszú ideig eszegetettett önfeledt maszatolással, és úgy éreztem, kevesebb étel jut szervezetébe, mint a padlóra és a falra. Minden étkezés egy újabb váltás ruhát, és még egy kör folttisztító marhaepe szappant jelentett. Néhány öklendezés után attól is féltem, mi lesz, ha félrenyel.
Mégis csak jobb lenne, ha gyorsan belapátolnám az ételét a szájába, nem kéne annyit mosnom a ruhákat, meg slagoznom az etetőszéket – szólt bennem olykor a másik szólam. Hiszen kábé másfél éves korra így is úgy is eljutunk az önálló evésig, a nővére sem lett válogatós.
Rugalmasan alakítottuk a szokásokat
Végül kitartottunk a falatkázás mellett, csak épp rugalmasan a családra és személyre szabtuk. Mert lehet ilyet is, nincsenek mindenkire nézve kötelező és merev szabályok. Szép időszak lett belőle, erősítette a bizalmat köztünk, fejlesztette a saját önismeretet is, rámutatott a gyenge pontjaimra és még több teret adott a kóstolásoknak, kreatívabb ételpárosításoknak. Végső soron időt is spóroltunk vele, amiből minden családnak a legkevesebb van ( erről a témáról a sorozat következő posztjában részletesebben szó esik majd).
Mielőtt sorra kerülnének a kétségek, félelmek, bemutatom ennek az étkezési kultúrának a hazai nagykövetét, aki tapasztalataival, és véleményével színesíti a posztot. Óvári Anna a BLW.hu oldal alapítója és a már 15 ezer főt számláló BLW – Igény szerinti, falatkás hozzátáplálás csoport egyik kiemelt válaszadója. Háromgyerekes anya, akinek elsőszülöttjével a pürés iskolán kívül kellett megoldást keresnie, ugyanis náluk a mainstreem egyáltalán nem működött. Gill Rapley brit védőnő és szoptatási tanácsadó, a táplálkozástudományok doktora a 2000-es években összegyűjtött munkái alapján belevágtak az itthon még alig ismert igény szerinti falatkázásba. A módszer sikerétől lelkesülve azt megismertette más családokkal is. Ez, a válaszkész módszer az elmúlt évek alatt egyre többünknek nyújtott itthon is megoldást.
Az oldalai nemcsak informatívak, hanem lényegük, hogy a közösség valóban támogassa egymást. “Egy dolog tilos: a mom shaming. Senki nem kelthet másban bűntudatot a választásai miatt. Mindenki a képességei, anyagi lehetőségei, az elérhető kínálat alapján tudja biztosítani a családja étkezését. Gondoljunk bele, amikor egy rosszabb körülmények közt élő anya a környezete nyomása és a rokonok okoskodása ellenére úgy dönt, nem a legócskább parizert és margarint veszi, hanem valami egészségesebbet szeretne a saját lehetőségein belül, az mekkora hős. Támogatnunk kell, nem elbizonytalanítani, hogy hú, ezt a vackot hogy adhatod a gyerekednek? “
Most következnek az elbizonytalanító kérdések sora – reményeim szerint – támogató válaszokkal.
1. Mi lesz, ha félrenyel, vagy öklendezik?
“Anyám épp ebéd közben érkezett, amikor Milán öklendezni kezdett a cukkinitől. Kiakadt, hogy hozhatom ilyen helyzetbe? Meg fog fulladni. Ő két gyereket felnevelt, és még életében nem hallott ilyen hülyeségről, hogy egy héthónaposnak önállóan kéne ennie”- mesélte egy anyatárs, Enikő.
A nagyszülőkkel ellenkező nevelési elveket vallani hálátlan mindkét részről, és őket győzködni akár édességek, tévé, elemes, hangos játékok témában kimerítő tud lenni. Itt azonban tény és valid érv, hogy az öklendezés és félrenyelés különbözik egymástól.
Az öklendező reflex az agytörzs irányítása alatt lévő ösztönös funkcióink közé tartozik. A hozzátáplálás kezdetén még a nyelv középső szakaszán jelentkezhet, majd fokozatosan hátrébb kerül az a pont, ahol az étel ki tud váltani öklendezést. Ahogy nő a baba és egyre gyakorlottabban harap, rág, használja a nyelvét, egyre kevésbé lesz jellemző.
Ez a relfex védelmi szerepeket tölt be. Részben óvja a babát attól, hogy túl nagy darabot nyeljen le, illetve hogy a nyelőcsőbe kerülhessen egy falat darabja. Az öklendezéssel a falat még több nyállal keveredik és mechanikusan is pépesebbé válik, így könnyebben emészthető a gyomornak. Ez picit a kérődzésre hasonlít. És végül az étkezés ritmusát lassítva véd a túlevéstől, és segíti a saját önszabályozó rendszert.
Az öklendezés hangokkal jár. Fontos, hogy ne nyúljunk az öklendező baba szájába, mert hátrébb sodorhatjuk a falatot, így az öklendező reflex nem tudja védeni, emiatt félrenyelhet.
Ha neadjisten félrenyelt falatról van szó, jó esetben segít a köhögés. Ha a baba nehezen kap levegőt, akkor alkalmazni kell, amit a baba elsősegély kurzusokon tanítanak. A baleseteket megelőzendő a következőket tehetjük:
- Gondoskodjunk arról, hogy a kicsi az etetőszékben egyenes háttal ülhessen. A széket ne döntsük! Nálunk a kezdetekben a gyerekek az ölünkben szerettek ülni, figyelték az asztal eseményeit, és időnként felkaptak egy-egy falatot. Ölben etetni nem ideális, de amikor így alakul, fontos, hogy a csimota ott is egyenesen és biztosan ülhessen.
- Az első zöldségeket, gyümölcsöket párolva kézbe vehető, hosszúkás formára vágjuk. A vágás és kínálás módja legyen biztonságos (erről hamarosan külön posztom is megjelenik, de addig is például ez az oldal alaposan bemutatja az alap formákat.
- A leginkább félrenyelhető alapanyagokat is daraboljuk. Például a gömb vagy alakúakat, a koktélparadicsomot, szőlőt jobb negyedelni, a borsószemeket lapítani. A korong alakúakat felezzük. Olajos magokat egészben ne kínáljunk. A nyers alma is a veszélyes tud lenni. Lehet nagyon vékonyan szeletelni, vagy kínáljuk párolva.
- Evés közben ne játsszunk, ne bábozzunk, ne meséljünk képeskönyvből, ne tereljük el a baba figyelmét. Az ülés, harapás, rágás, az ízek, színek, állagok mind komplex tanulnivaló, tiszteljük meg nyugalommal.
- Evés közben ne hagyjuk magára a babát.
- Ha befejezte az étkezést, és mielőtt kivennénk, lemosdatnánk, letennénk, ellenőrizzük, nem maradt-e a szájában le nem nyelt falat. Nálunk például jellemző volt, hogy hörcsögöt játszottak, és tartalékoltak.
2. Nagy falatokat nyel le, és ugyanolyan darabokban látom viszont
A gyerekeim hozzátáplálása kezdetén még híre sem volt a fogaiknak. És amikor már volt foguk, akkor sem voltak a rágás elkötelezett hívei, nagyjából másfél éves korukra szerezték meg a kellő rutint. Engem elbizonytalanított, hogy egy éretlen emésztőrendszerbe küldjünk nagyobb falatokat, amikor az emésztést egy felnőtt esetében is könnyíti, ha a béltartalom pépes. Az enzimek is így férnek hozzájuk a legjobban. Azért is hallottuk annyiszor gyerekkorunk óta, hogy rendesen rágd meg az ételt. Meg azért is, hogy ne habzsoljunk és okozzunk magunknak gyomorfájást.
“A természet mindent jól talált ki” – mondta Anna, amikor megosztottam vele a kétségemet. “Ahogy a baba is szokja, hogy mit kezdjen egy falattal, úgy az emésztőrendszer is egyre jobban beleszokik a feladatába. Ha túl nagy neki egy falat, akkor nem nyeli le. Amit meg nem tud megemészteni, az emésztetlenül távozik belőle. Egy felnőttet sem beszélünk le a strandon arról, hogy főtt kukoricát egyen, mert majd a héjdarabok ott lesznek a székletében. A baba szervezetében is bízzunk meg, hogy ami kell neki, azt tudja hasznosítani.”
3. Mi lesz, ha túl keveset eszik?
A gyerekorvosok egy része fel szokta hívni a hozzátáplálás előtt álló szülők figyelmét, hogy amíg a pürés táplálással egy-egy kanál kóstolóról fokozatosan el lehet jutni egy adag babaételig (ez általában 180-200 ml-t jelent), addig a BLW-s mennyiségek hektikusan alakulnak: van, hogy a szoptatás mellett 4 szem borsó, egy csipet hússal és egy falat szaftos rizs jut egy főétkezésre.
Hála az égnek nem Észak-Koreában élünk, ahol napi állami fejadagban juthat az ember betevőhöz. Szerencsés módon elég élelem áll a rendelkezésre ahhoz, hogy rugalmasan kezelhessük, hogy az étvágy nem mindenkor és mindenki esetében egységes. A fogzás, a betegségek, vagy épp a mozgásfejlődési szakaszok befolyásolják, de a frontok, napszakok, évszakok, hideg, meleg, az alvás minősége, és még tán egy közeledő kentaur-üstökös is belejátszhat. A BLW-ben többek közt az a jó, hogy a babák a belső szabályozó rendszerük alapján maguk dönthetnek arról, hogy miből mennyit szeretnének enni.
Ellyn Satter dietetikus és családterapeuta sokat emlegetett elmélete a Division of Responsibility in Feeding (DOR) erről szól. A megosztott felelősség modellje szerint az étkezésben a szülőnek és babának is megvan a saját kompetenciája és felelősségi köre. A szülő arról dönt, hogy mit, mikor, hol kínál a rügyecskének, aki pedig arról dönthet, hogy fogyaszt-e belőle és ha igen, mennyit.
Ha gyanús, hogy a baba huzamosabban kevesebbet eszik, mint amennyi a saját szükséglete lenne, akkor arra a védőnő javaslatot tesz. De az étvágy ingadozás teljesen normális.
4. És ha túleszi magát?
Gyakori kérdés ez is, engem is foglalkoztatott. Egyik gyenge pontom, hogy a táplálkozásban túlkontrollos vagyok, így nekem ez egy gyakorlat volt, hogy elengedjem a téves elképzelést, hogy majd én jobban tudom, mint az ő szervezete, hogy mennyit is kéne ennie. Nálunk is voltak túlevések, és később, ovis korban is: vendégség, piknik, cukormámor, mindenféle összeevett étel utáni felpörgés vagy kóma.
Ahogyan az elmúlt évtizedekben a saját ízlésem és választásaim alakultak, és ahogyan látom a saját, cseperedő gyerekeimnél és a környezetemben: az egészséges étkezéshez sokszor egészségtelen utak vezetnek.
Anna kifejezetten arra ösztönöz, hogy ésszerű kereteken belül hagyjuk a gyerekeinket időnként ámokfutni. “Hagyni kell őket felfedezni a saját testüket. Még azon az áron is, hogy kellemetlenségeik lesznek. Ha a kicsi teletömi a száját, és nem tudja lenyelni, akkor maga is arra jut, hogy ezzel nem tud mit kezdeni, máskor nem csinálja. Ugyanez igaz a habzsolásra is. Ha utána fáj a hasa, és legközelebb nem akar habzsolni, az még mindig jobb, mint amikor az egész család ráfeszül arra, hogy szegény Gizike csak a megfelelő formában felvágott ételt eheti, mert olyan gyenge a gyomruskája. Tapasztalom, hogy ilyenekre mennyire rá tud feszülni egy család, mennyire be tudja tölteni a gondolkodásmódjukat.”
Az étkezések nagy része valószínűleg a normális kerékvágásban halad majd. Anna szerint az átlagos baba adagot úgy határozzuk meg, hogy nagyjából a baba öklének nagyságát tekintsük alapnak.
5. Félek, így nem kap meg minden tápanyagot
“Mira kilenc hónapos, és többet szopik, mint kóstolgat. Jól fejlődik, de a gyerekorvosunk nyüstöl, hogy ez így nem lesz jó, mert ebben a korban komplett húsos -gabonás- zöldséges fogásokat kellene ennie. Miért? Szerinte a vasraktárak fél éves kor körül kiürülnek, és az anyatej is egyre kevésbé tápláló már”- számolt be egy gyakori elbizonytalanító tényezőről Anita.
A vasraktárak kiürülésére mindig felhívják a figyelmet az ajánlásokban. Természetesen igazuk van, de mégsem egy könnyen mérhető kategória. Függ többek közt az anyai táplálkozástól a szoptatás egésze alatt. A babának is segítünk, ha a vérképző vitaminokból, ásványi anyagokból, mint B-vitaminok (itt a legfontosabbak a B12, folát), vas, réz, cink célzottan is el vagyunk látva egy vegyes, színes étrend mellett is. Én például az első éven túl is, amíg tartott a szoptatás, szedtem babavitamint, laktoferrint, és bőségesen ettem vérképzéshez szükséges ételeket.
Érdekességképp a születés körülményei is befolyással vannak erre (is). Dr. Alan Greene gyerekorvos publikációiban utal arra, hogy születés után a köldökzsinór késleltetett elvágása 60%-kkal több vörösvérsejtet juttat a baba vérkeringésébe.
“A természet úgy tervezte, hogy a szoptatás elég legyen sokáig. Hogy amíg az emésztés ténylegesen beindul, legyen fedezete a fehérjéknek, zsíroknak, szénhidrátnak és vitaminoknak az anyai táplálkozáson keresztül. Nehéz elképzelni, hogy erre külön kellett ügyelnie a kőkorszakban született babák anyjának. Ha olyan nagyon kéne tartanunk attól, hogy mindez nem működik magától, akkor lenne egy olyan belső figyelmeztetési rendszerünk, mint ami például van a mozgásfejlődésnél van. Ott azonnal észrevesszük, ha valami nem stimmel a baba fejlődésével”- mondta Anna.
A baba étrendjénél is fontos, hogy a főétkezései komplettek legyenek, fehérjét (nem fontos mindig állati, lehet növényi is), szénhidrátot, zsírt is tartalmazzanak, és lehetőleg a korának megfelelően minél szélesebb kínálatból válasszunk.
Az igény szerinti hozzátáplálás rendszerén belül a vérképző mikrotápanyagokra, a megfelelő kalóriabevitelre és a félrenyelés-biztos technikákra helyezi a hangsúlyt a BLISS (Baby-led Introduction to Solids). Alapelvei szerint a hozzátáplálás kezdetétől kínáljunk magas vastartalmú alapanyagokat. Törekedjünk a változatosságra! Egy étkezés során komplex ízvilágot biztosítsunk, 3-4 különböző falatot tegyünk a baba tányérjára ujjnyi hosszúságúra és vastagságúra vágva.
6. Nem tudom, mennyire kövessük a hozzátáplálási táblázatot
Mekkora szabadságot adhatunk magunknak ahhoz képest, amit a hozzátáplálási táblázat ír? Mi például rugalmasan, de figyelembe vettük az ajánlásokat. A hozzátáplálási táblázatok közt sok, apró különbség tud lenni, pürés táplálás esetén sem kell görcsösen ragaszkodni ahhoz, hogy almával kezdjünk, aztán előbb találkozzon például a sárgarépával, aztán a zellerrel.
Az alapanyagok BLW-s bevezetési lehetőségeiről hamarosan külön poszt készül, addig is nagy vonalakban, amit érdemes szem előtt tartani a babák és úgy általában a tudatos táplálkozásra törekvők számára:
- Törekedjünk a változatos, hazai alapanyagokra, és amennyire lehet, a szezonalitásra.
- Kínáljunk bőséggel zöldségeket, gyümölcsöket. Engedjük a kicsiknek látni, természetes formájukban milyen színesek, szépek.
- Változatosan kínálhatunk húsokat, és friss, lehetőleg hazai, folyami halakat. Heti rendszerességgel belsőségeket is.
- A babák is kaphatnak jó minőségű olajokat, zsírokat. Például olívaolajat, szabadtartású kacsa zsírját. A bő olajban sütés helyett inkább natúr süssünk.
- Mézet ne kínáljunk egyéves kor alatt! Az ásványi anyagai és gyógyhatása miatt jó kiegészítő egyéves kortól, de hozzáadott édesítésre kétéves korig nincs szükség.
- Ne essünk kísértésbe adalékokkal tartósított, színezett, állagjavított, feldolgozott élelmiszerekkel. A bolti nassok, gyümölcslevek, kész tésztaszószok, instant levesek, mirelit készételek ne legyenek részei egy baba menüjének.
- Kerüljük a hagyományosan füstölt, és a gyári pácos, gyorspácos húskészítményeket, például szalámikat, kolbászokat is a hozzátáplálás idején. Helyettük az otthon készült sült húsok, májpástétomok használhatók felvágottak helyett.
- Módjával a magas hőfokon sült, grillezett húsokkal! A babák lehetőleg a kéregből ne, inkább a hús belsejéből kapjanak.
- Kerüljük a hozzáadott cukrot. Édesíteni, sütni gyümölccsel is kiválóan lehet.
- Ne sózzunk, ne fűszerezzünk túlzottan. A zöldfűszerek nagy része egyéves kor alatt is kínálható (a menta, kakukkfű, zsálya később), és ezek ásványi anyag tartalmukkal és antioxidánsaikkal is részei az egészséges étrendnek. A zöldfűszerekről itt bővebben.
7. Mit csináljak, ha inkább maszatol, nem eszik?
Valóban idegesítő, de a koszolás, maszatolás kihagyhatatlan a fejlődési útvonalból, ami az önálló ízlés, és választási képesség kialakítása felé vezet. A felfedezés az utcán, a homokozóban, és az otthoni fiókokban is káosszal, kosszal és kisebb-nagyobb veszteségekkel jár együtt, csak az ételek esetében erre különösen érzékenyek vagyunk.
Engem is érzékenyen érint, ha egy étel (egy része) kárba veszik, de hosszabb távon a hasznát láttam minden ételkísérleteknek, és zsenge művészi önkifejezési módoknak. A gyerekeim azóta is nyitottak, érdeklődők az újdonságok iránt, nem zárnak ki színek, ízek, állagok alapján semmilyen ételcsoportot. Ha más főz nekik, étteremben, vagy vendégségben vagyunk, ott is bizalommal ülnek asztalhoz.
“Amikor egy szülő arról panaszkodik, hogy a gyereke szétkeni az ételt, mindig említem a kézműves gyerekfoglalkozásokat. Vannak olyan fejlesztő foglalkozások totyogósoknak, hogy leterítenek 4 négyzetméter papírt, a gyerekek kezébe adnak temperát és ők spéci játszós ruhában óránként 3500 forintért temperában hempereghetnek. Most melyik a biológiailag normatív viselkedés? Az, hogy össze-vissza festékezi magát, vagy az, hogy végigkeni a vadas szószt az etetőszéken? “
8. Mennyi ételt elpocsékolunk azzal, hogy magára meg a falra keni…
Az előző témához szorosan kapcsolódik az aggodalom amiatt, hogy a falatkázásnak túl nagy a járulékos vesztesége. Valójában ha összehasonlítjuk a hozzátáplálás más módjaival, nem nagyobb a veszteség. A BLW esetében olyan fogásokból kóstol a baba a saját korának megfelelően, amit a család is eszik.
Anna szerint: “ha a babának külön készítünk csak neki szánt ételt, abból a kezdetekben 1-1 kanállal eszik, és időnként nem is hajlandó azt enni, mást kell csinálni. Ennek is megvan a maga vesztesége. Ilyen mennyiségeket inkább pazarló módon lehet előállítani, mint amikor a családnak főzök és a babát is azzal kínálod. A maradékát legfeljebb megeszik a felnőttek.”
9. Félek, rengeteg idő megy majd el az evéssel, ha nem segíthetek neki
“Nálunk legalább negyven perc, amíg értelmezhető mennyiségű ételt magához vesz. Nem mindig bírom ezt türelemmel, és nem mindig olyan a helyzet, hogy korlátlan az idő. Inkább segítek. Ezzel elrontom az egészet?” – kérdezte egy anyatárs, Nelli.
Alapvetően a sürgetés nélküli, önálló étkezés a fő csapásirány, a baba maga választhat, milyen mennyiséget, milyen tempóban eszik. De bevallom, én is segítettem jó néhányszor. Volt, hogy sietnünk kellett valahova, volt, hogy tudtam, ha most nem eszik és fél óra múlva jön rá, hogy éhes, akkor nem leszünk olyan helyzetben, hogy enni tudjunk. Ennyi életszerű rugalmasság, vagy úgymond mommy-lead bele kell hogy férjen.
A legkisebbem például, aki a kezdetektől fogva igényelte, hogy sajátkezűleg ehessen, és a kanalat élből elutasította, néhány hónap múlva időnként kifejezetten kérte, hogy adjak a szájába falatot, és örült, ha a tányérjáról ő is adhatott nekem. Ez, mint a gondoskodás kifejezése kapcsolódott össze a fejében. Az igény szerintiség egy sor egyéni beállítást jelenthet.
A következő részek tartalmából:
Mit mikor, hogyan vezettünk be? Milyen formákra vágtuk, hogyan készítettük elő, és milyen ételek váltak be az első évben?
További források:
Optimal cord clamping stem-cells-cut cord
Baby-Led Introduction to SolidS (BLISS) study
Ajánlott magyar nyelvű irodalom:
Bizonytalan vagy a hozzátáplálásban? Különleges étrendi igényeitekkel zsonglőrködsz és az időhiány mindig nyerésre áll? Válogatós lánglelkűvel küzdesz? Étrendtanácsadásomon ezekben a kihívásokban is örömmel segítek. Ha pedig családi receptekre, inspirációra van szükséged, kövess Facebookon, Instagramon!
