Az igény szerinti hozzátáplálás specialitása, hogy saját étrendünket alakítjuk úgy, hogy a babával is megosztható legyen. Most induló BLW sorozatom 1. részében ehhez szeretnék tippeket adni.
Kínáld a babádat a saját ételeddel! – egyike az első tanácsoknak a BLW-be kezdő szülők számára. Jól hangzik és egyszerűnek tűnik, de pont olyan, mint egy laza, spontán szelfi az Instagramon. Előtte kell a sminkcucc, hajsütővas, fénypróba, háromszori átöltözés, hogy minden minél természetesebbnek hasson, és tizenhét nem sikerült fotó. A tizennyolcadik tökéletes lesz, csak még egy kis filter kell rá.
Hiszek abban, hogy a BLW a lehető legternészetesebb, családra szabható hozzátáplálási módszer. Évezredeken át magától értetődött, hogy a család étele a baba étele is. A nagyvárosi életmód a kényelmi termékek és a bébiételek elterjedését is magával hozta, és új szokásokat rögzített. Valójában amiről ebben a sorozatban szó lesz, nem egy új divat, hanem visszatérés egy hagyományosabb étkezési kultúrához.
A mostani, első részben a BLW előkészületeiről lesz szó, utána érkeznek a gyakorlati tapasztalatok és tanulságok.
Az első hozzátáplálásunk idején, hét éve még nem ismertem a falatkás módszert. Rövid pürézés után a kislányom maga kezdett el érdeklődni a darabos ételek és önálló evés iránt, így kezdtem kutatni a téma után. A két kisebb testvérénél aztán fel sem vetődött más opció, hiába is próbáltuk volna: a kanalat zsigerből elutasították, és minden ehetőt kézbe szerettek volna venni, így a hatodik hónaptól önállóan kísérleteztek az evéssel. Könnyen átadhattuk nekik a választás lehetőségét, mert már létezett egy rendszere, ritmusa az étkezéseinknek, és a mi ételünk is kellően kompatibilis volt egy baba igényeivel.
Ahhoz, hogy a BLW mindenkinek jó legyen, fontos előre átgondolni néhány dolgot. Ezeknek egy részéről már szó esett egy korábbi posztomban is (10 lépés, hogy a gyereked jó evő legyen).
Ezeket a kérdéseket jó, ha feltesszük magunknak:
Milyen a saját érzelmi viszonyunk az ételekkel?
Önismereti szempontból sok felfedezést nyújthat, ha elkezdjük felidézni, hogy milyen emlékeink és érzéseink kapcsolódnak az evéshez. Mit hoztunk a családunktól? Főztek a szüleink? Szerették, élvezték, vagy nyűg volt nekik? Együtt ettünk, beszélgettünk, nyugton ültünk, vagy tévé előtt, olvasás, játék közben bekapkodtuk, amit elénk tettek? Mit éreztünk, az ételeikkel a gondoskodásukat nyújtották, vagy a kötelességüket teljesítették?
Baba korunkban hogyan táplált az anyánk?
Akinek lehetősége van ezt megtudni (nekem sajnos nem volt), kérdezzen rá, milyen volt a szoptatás és hozzátáplálás időszaka az édesanyja számára. Az ő érzéseit, szokásait, attitűdjét mi is őrizzük, ha nem is tudatosan.
Mi az, amit a szüleink rosszul csináltak?
Ha manipuláltak az ételekkel, jutalmaztak édességgel, büntettek csokimegvonással, akkor azzal nekünk is dolgunk van. Ha rendszeresen elhangzottak azok az ismert szlogenek, hogy “az étel nem játék”, “addig föl nem állsz az asztaltól” , “amíg az én kenyeremet eszed”, az “egyet a mama kedvéért” akkor tudni érdemes, ezek olyan minták, amelyek mélyen tudnak rögzülni a gyerekekben. Nyilván nincs az a szülő, aki ne lenne kénytelen néha ezekkel fegyelmezni, de nem mindegy, mennyire rendszeresen.
Milyen a napi étkezési ritmusunk?
Mindig csodálattal hallgatom azokat, akik a napi rohanásban elfelejtenek enni. Én nem tudok nem az evésre gondolni a nap nagy részében, sokszor már nekem zavaró, mennyire az ételek körül forognak a gondolataim. Ahogyan gyerekkoromban megszoktam, a reggeli, ebéd, vacsora fix időben, terítve, körítve kell, hogy legyen. Kisétkezések csak azóta vannak, amióta család vagyunk, én legfeljebb akkor igénylem, ha szoptatok. Érdemes átgondolni, mire van szükségünk. Komplett étkezésekre, kiszámítható rendszerre? Tudunk-e figyelmet fordítani az evésre? A gyerekvállalás óhatatlanul a rendszeresség felé viszi ezeket a szokásokat.
Jól esik főzni?
Gasztrobloggerként is néha a hátam közepére kívánom a főzést, főleg, amikor közben a nagyobbikkal tanulni, a középsővel logopédiázni kéne, a legkisebb meg épp megkaparintotta a zabpelyhet a fiókból és mezítlábas parkot hoz belőle létre a konyhapadlón. A legtöbb anya számára luxus ezen gondolkozni, hogy jól esik-e főzni, de sokat számít az egész család, és az ő ételekhez való viszonya szempontjából, ha valahogyan meg tudjuk találni az örömet benne.
Mik a saját gyenge pontjaink?
Legtöbbünknek a nassolás. De lehet az is, hogy rendszertelenül eszünk, összevissza, ahogy adódik. Lehet az is, ha utálunk vásárolni, ezért aztán a főzések is ritkábbak, és vannak napok, amikor kihagyjuk a meleg ételt. Az is lehet, hogy egész nap rohanunk és este minden kimaradt ételt egyszerre pótoljuk. Vagy az, ha mindig elfelejtünk inni. Mik azok a szokások, amelyektől meg szeretnénk szabadulni?
Ez az önismereti gasztrotúra rávezet, milyen is lenne az az étkezési kultúra, amit szívesen tovább adnánk a babánknak. Ezzel már csak a felkészülés maradt hátra.
1. Találjuk meg a család számára egészséges étrendet
A gyerekünk egészségére már a teherbeesés előtt is hatásunk van (erről ebben a tanulmányban részletesen lehet olvasni) . A hormonális működésünket, az emésztési és bélflóra problémáinkat, anyagcsere zavarokat mindenképp jó lenne még azelőtt rendezni, hogy a baba megfoganna.
Ahogyan írtam korábban is, sok hormonális és más kibillenés emésztési problémával és diszbiózissal, azaz a bélflóra egyensúlytalanságával is együtt jár. Ha az emésztőrendszerünk baktériumai kellően változatosak, fajgazdagok, az immunrendszerünket és az egészségünket is jobban szolgálják. A bennünk élő baktériumok és a mikrobiom-bél-agy tengely működése nagyon izgalmas. Saját anyagcseréjük van, tápanyagokat, vitamonokat, gyulladáskeltő és gyulladáscsökkentő anyagokat is tudnak előállítani. Hatással vannak még arra is, hogy milyen ételeket kívánunk, mert a szaporodásukhoz szükséges anyagokat szeretnék velünk beszereztetni.
Nagy ajándék, amit adhatunk a születendő gyerekünknek, ha a szülés módjával, – ha azt megválaszthatjuk – a szoptatással, saját táplálkozásunkkal és a hozzátáplálással is segítjük, hogy változatos bélflórájuk épüljön.
2. Kevesebb feldolgozott élelmiszer, több házi koszt
Többször látom BLW-s babákról szóló posztokban, hogy irtó ügyesen esznek 8 hónapos korban párizsis kifli falatkákat mackó sajttal. Nyáron a strandon kaptam szívritmuszavart, amikor a szomszéd pléden egy nagyjából 9 hónapos Kinder Buenót rágcsált. Ízfokozott ipari élelmiszerek, felvágottak, sós, cukros, és adalékos rágcsák nem valók csimotáknak. Csoki pláne nem, mert még élénkítő anyagokat is tartalmaz. Ezeket a szokásokat még azelőtt jó visszafogni, hogy a babánkat az asztalunkhoz ültetjük.
Több okból is.
Az ízfokozók a velünk született ízérzékelésünket torzítják. Egy baba számára nehezítik a természetes íz-tanulást (erről a témáról itt írok részletesen). Ha ez sérül, az például egyik remek út a későbbi válogatóssághoz.
Aztán a tartósítószerek, mesterséges adalékanyagok nemcsak az ételekben nem hagyják szaporodni a baktériumokat, hanem a bennünk élő, jótékony baktériumokra is veszélyt jelentenek. Az emulgeáló adalékok pedig, amelyek a legtöbb féle krémes állagú élelmiszerben benne vannak a margarintól a tejszeleteken át a jégkrémig, a bélfelszínt bevonó nyákréteget károsítják, ezzel gátolva a bélfal védekezőképességét.
A túl sózott, borsozott májpástétomokat inkább sajátra cseréljük. A nátrium-glutamátban gazdag felvágottak helyett készíthetünk házi mártogatósokat. A cukrot így csökkenthetjük.
3. Találjunk megbízható beszerzési forrásokat!
Kiktől rendelhetsz jó hazait?
Minél inkább szezonális alapanyagokat szerzünk, és minél inkább a hazai, kisléptétű gazdaságokból származó zöldségeket, gyümölcsöket választjuk, annál valószínűbb, hogy mesterséges érlelés nélküli, jó tápanyagtartalmú termésekhez jutunk. A termőföld is jobb minőségű, ha nem zsigerelik ki monokultúrákkal és nagybani termesztéssel.
Amit csak lehet, termelői piacról, közösségi vásárlóhelyekről a legjobb beszerezni. Nyilván ezek drágábbak, mint a hiperláncok spanyol cukkinije és januárban is érett paradicsoma, de egy baba szempontjából az, ha az áru vegyszermentes, fontos tényező.
Ebben a posztban összefoglaltam, mit is jelent a vegyszermentes áru.
Ebben a posztban arról van szó, hogy milyen zöldségből, gyümölcsből kínáljunk biót a babáknak, és miből nem lényeges.
Ebben a posztban az igényes áru választásához kínálok tippeket. A tojásokról is szó esett.
Ebben a posztban pedig házhozszállítást vállaló hazai termelőket mutatok be.
4. Adjuk meg magunknak a felfedezés élményét, mintha gyerekek lennénk!
A hozzátáplálás időszakát nemcsak azért szerettem, mert kosztosaim számára az ízek, állagok, illatok, színek felfedezésének lehetőségével élményt nyújthattam, hanem mert én is felfedeztem új ízeket. Például hogy sütve jobban szeretem a karfiolt, és a kelbimbót, mint szétfőzve, ahogy korábban csináltam. Rájöttem, hogy mennyire jó és variálható a zöldségfasírt vagy a tócsni. A gyerekekkel ettem először batátát, ami korábban egyáltalán nem érdekelt. A cékla sosem remélt karriert futott be, salátáktól a süteményekig. A belsőségeket is velük szerettem meg, amikor azt a célt tűztem ki, hogy minden húsfélét kipróbálok.
Ez nagyon jó időszak arra, hogy szembenézzünk a gyerekkori zöldség és egyéb ételmumainkkal, kipróbáljunk újdonságokat, kísérletezzünk, elrontsunk, újragondoljunk. Jó arra is, hogy elrugaszkodjunk a rizses, krumplis köret alapoktól és új kedvenceket vegyünk fel a rutinreceptek közé.
5. Kóstoljunk minden érzékszervünkkel!
A mindful eatingnek, azaz a tudatos étkezésnek komoly irodalma gyűlt már össze (például itt is olvasható egy angol nyelvű ismertető összefoglaló ) Mielőtt a babánkkal nekiállunk megosztani a spenótos fetás piténket, magunkat is hangoljuk rá jobban. Ez segít abban is, hogy jobban átérezzük, számára mennyire fontos az, hogy az evés nyugalomban teljen, időt szánjunk rá. Számára újdonságok az ételek színei, állagai, illatai, és ezek felfedezésében mi is részt tudunk venni vele együtt.
Orr: gyűjtsük az illatmintákat a konyhából!
Mindenkinek vannak ételekhez kötődő, meghatározó illatemlékei. A nagyszüleim telkén a tyúkól szagától a kis házban forrdogáló meggyszörp illatán át én is komoly repertoárt gyűjtöttem össze, és ezeket tudatosan is felidézem sokszor. Évek óta az egyik kisiskolás szülinapi mogyorótortám illatát keresem mai süteményekben, de egyelőre nem találom. Szagoljuk a gyümölcsöket, zöldségeket, hasonlítsuk össze korábbi emlékekkel! Szagoljunk fűszereket, érezzük meg a különbséget a keverékek közt és hogy mivé lényegülnek a főzés során.
Szem: tálaljunk színeket!
A legolcsóbb csodaszerek – így használd a zöldfűszereket!
Nemcsak a mindful eating igényessége miatt fontos a tálalás és a színes ételek, hanem a színanyaggal áldott alapanyagok jó tápanyag-források is. A látványuk mellett vitaminokkal, ásványi anyagokkal, antioxidánsokkal is töltenek.
Zöldek:
- A leveles zöldek, saláták, és a gyökérzöldségek ehető levelei B-vitaminokat, többek közt folátot tartalmaznak, az A-vitamin előanyagait, és K-vitamint. Fűszervajként, pesztóként, krémlevesekben, fasírtokban is működnek.
- A keresztesvirágzatúak (brokkoli, karfiol, mindenféle kel), a káposztafélék, a szervezet méregtelenítési feladatainak ellátását segítik, és a szövetek, ízületek felépítéséhez szükségesek.
- A mikrozöldeket, csírák olyan, klorofillban gazdag bébi növények, amelyek a vérképzést és a sejtek megújulását könnyítik, érvédő és immunrendszert támogató hatásúak. Jól elvannak például szendvicsekben.
- A zöldfűszerek maguk is gyógynövények, a hagyományos népi gyógymódok közt tartják számon. A bazsalikom tartalmaz például C-vitamint, és tejserkentő és szélhajtó hatása is van. A borsikafű az anyagcserét segíti, gyomorerősítő hatású, a felfúvódás ellen is segítséget nyújt, ezért babos és káposztás ételekhez adni különösen áldásos. A kapor A-vitamint, többféle B-t, és E-vitamint is tartalmaz, és még tejserkentő hatású is. A kakukkfű az egyik legerősebb vírusirtó: gyulladáscsökkentő és köhögéscsillapító. A friss koriander zöld C-vitamin, magnézium és vas tartalma miatt is hasznos, ezenkívül levelei tisztító hatásúak, a belélegzett és élelmiszerekkel a szervezetbe került nehézfémek nyomait takarítja. A borsmenta emésztésjavító, fertőtlenítő, vírusölő, szélhajtó hatású, az epekő képződését segít megakadályozni. A rozmaring jó antioxidáns forrás, gyulladáscsökkentő. A zsálya torokgyulladásra, szájbetegségek öblögetésére is használható.
Sárgák
A sárgarépa, batáta, sütötök karotinban gazdagok. Gyümölcsben a C-vitamin tartalmuk is fontos. Általánosságban a kollagén termeléséhez is hozzájárulnak.
Lilák
A vöröskáposzta, padlizsán, vörös szőlő többek közt antociánt tartalmaznak. Ez, mint antioxidáns az oxidatív stresszel szemben véd, és például a káros UV-sugarakkal létrejött szabad gyökök ellen is.
Pirosak és élénk bogyós gyümölcsök
A sötétekhez hasonló hatású antioxodánsok. Nem élénk színűek, de nagyon hasznosak a haloványabb K-betűsök is.
Fehérek
Az immunerőért folytatott küzdelemben illóanyagaikkal jeleskednek. A hagymafélék allicinje antibakteriális és gombaellenes hatású. A fokhagyma és a gyömbér is remek antivirális szer.
Tapintás: együnk kézzel is!
Ne csak szendvicset és mákos patkót! Az indiai és közel-keleti kultúrában szokás szószos ételt is kézzel enni. A rizsből gombócokat gyúrni és a curry-be mártogatni, vagy a kuszkuszt ujjakkal kanalazni még közvetlenebb kapcsolódást enged ételhez. Ilyen az is, amikor egy baba enni tanul. A harapást, rágást is tőlünk fogja ellesni, és az ételekhez való viszonyunkban is jó darabig osztozni fog.
A következő epizódok tartalmából:
Mi is az a BLW? Mire van igénye a babáknak? Hogyan szabjunk saját arculatot az igény szerinti vagy falatkás táplálásnak? Mik a félelmek, amelyek visszatartanak? Nálunk hogyan működött a gyakorlatban? Mit szerettem, mivel nem tudtam azonosulni? Ehhez a téma nagy hazai szakértőjét, Óvári Annát is kérdeztem. Addig is még több infó az oldalán.
Bizonytalan vagy a hozzátáplálásban? Különleges étrendi igényeitekkel zsonglőrködsz és az időhiány mindig nyerésre áll? Válogatós lánglelkűvel küzdesz? Étrendtanácsadásomon ezekben a kihívásokban is örömmel segítek. Ha pedig családi receptekre, inspirációra van szükséged, kövess Facebookon, Instagramon!