fbpx

Mindenmentes gyerekétkeztetés szívvel lélekkel

Dénes Dóra családi konyhája

  • Tudástár
  • Étrendtanácsadás
  • Rólam
  • Kapcsolat
  • Egyéb kategória Falatkás hozzátáplálás (BLW) Hozzátáplálási tippek Hozzátáplálási tippekTudatos táplálkozás

    BLW: így tanulja meg a baba, mennyit szeretne enni

    Ha hagyjuk a csimotát önállóan, vagy az igényei szerint segítve, saját tempójában enni, az interoceptív tudatosságát erősítjük. Hogyan csináljuk és mi haszna az életben? 

    Amikor hét éve először kezdtük a hozzátáplálást hagyományos, pürés módon, azt az instrukciót kaptam, hogy egy baba ételadagja 200 ml. A szoptatással együtt ezzel kalkuláljak, hogy se kevés, ne sok ne legyen neki.

    Jajj ne, megint méricskélni kell?

    A szoptatás is így kezdődött a számomra a születése után. Kezdetben a  tejem kevés volt, a kislányom pedig hasfájós, nehezen alvó baba. Mindent megpróbáltunk, hogy tápszer nélkül rendezzük. Rengetegszer fejtem, és minden szoptatás előtt-után le kellett mérnem a csicsörkét, mennyit evett. Egy idő után besokalltam, visszatértem az ösztöneimhez, és az iránta való bizalomhoz, hogy tudja, mennyire van szüksége, és mennyi esik jól neki. Amikor már úgy tűnt, tudtam annyi tejet produkálni, hogy elég legyen, befejezte, a mérést, matekozást, stresszelést. Onnantól egy sokkal boldogabb időszak kezdődött. 

    Egy rövid bizonytalanság után a hozzátáplálásban sem kezdtem a méregetős rutint, továbbra is bíztam abban, hogy saját éhség és jóllakottság központja bölcsebb, mint én. Akkor először tapasztaltam, hogy nahát, minő meglepő, kislányomnál is ugyanúgy működik mindez, mint nálunk. Jelzi, ha éhes, érzi, ha elég volt. Ha etetjük, de nem sürgetjük, és akkor is, ha önállóan eszik, mindezeknek kiválóan jelét tudja adni. Azóta a kisebb testvéreknél és a BLW-vel még inkább ezt tapasztaltam. 

    Egy kocka hús hat szem borsóval – kevés?

    Az étvágy változik. Befolyásolja ha fogzik, ha front van, ha többet mozog, fejlődési ugrásban van, ha fáradt, ha beteg, ha a csillagok úgy állnak, ha meleg van, ha zimankó, ha eltört a homokozólapátja. Egyik nap bevág egy nagy tál krumplifőzeléket, a másik nap egy kocka húst hat szem borsóval. 


    A falatkás hozzátáplálást választó családokat néha elbizonytalanítják azzal, hogy a baba keveset fog enni, a maszatolása miatt inkább a padlóra, falra kerül majd ételművészeti alkotása, mint a szervezetébe. Szokás sürgetni őket amiatt is, hogy egy-egy szoptatást mikor lenne ideje kiváltani szilárd étellel. Gyakori, hogy a baba etetése nem a saját tempója szerint, hanem annál gyorsabban történik, mert nincs elég idő, mert nem jó az alkalom, mert türelmetlen a család, vagy mert azt mondta egy idősebb, “tapasztalt” nőrokon. 

    Pedig ha a baba játékosan, önállóan, vagy az igényei szerinti segítséggel, a saját testi, lelki érzeteit felfedezve ismerkedhet az ételeket, akkor könnyebben megtapasztalja azt a remek, összehangolt működést, amelyet az agy végez az éhség, szomjúság és jóllakottság szabályozásával. 

    Ez több vezérlő központot is jelent, amelyek a hipotalamuszban találhatók. Ide futnak be a  vérből, a gyomor-bél traktusból, a májból, a zsírszövetből érkező információk a tápláltság, és  energia tárolás aktuális állapotáról, a hangulatunkról, illetve és az érzékszervek küldte külső ingerekről is, mint az ételek illata, tapintása. 

    Két fő táplálkozási szempont jelenik meg az agy monitorján. Az egyik a  homeosztázis fenntartásának késztetése, amelyben az energia raktárak feltöltése, a szervezet egyensúlyi állapotának megőrzése, az anyagcsere szabályzása áll. A másik pedig a jutalmazás, amely az étvágy egész sok érzelmi vetületét mutatja. 

    A jóllakottság érzése szintén hormonális szabályozás alatt áll, amelyben többek közt a zsírszövetben termelődő fehérjehormonnak, a  leptinnek van nagy szerepe. A nem kérek többet érzése kis késéssel szokott megérkezni, mint hogy abbahagyjuk az evést. Minél inkább háborítatlan az étkezés, annál inkább szinkronban maradhatunk, és el tudjuk kerülni a túlevést, az éhen maradást. 

    A testi érzetek azonosításának képessége az interoceptív tudatosság (interoceptive awareness). Érdekességképp ennek szintjét mérni is lehet az úgynevezett többdimenziós interoceptív tudatosság skálával (MAIA), amelyben a fő kategóriák: a testi érzetek tudatossága, az érzésekbe vetett bizalom, az ezekre adott érzelmi és figyelmi válaszok, a figyelemszabályozás képessége, és az érzelmi tudatosság. 

    Az étkezési szokásainkban is erősíthetjük ezt a tudatosságot. Mi hasznunk belőle? 

    • Megszokottá válik, hogy az esetek többségében akkor eszünk, amikor éhesek vagyunk, és akkor hagyjuk abba, amikor a jóllakottság még egy jól eső, és egy pamlagra terítő állapot. Ez jó hatással van a közérzetre és a normális testsúly megőrzésére is. 
    • Jobban megismerjük, mennyi a saját adagunk, és ezzel például kevesebb ételhulladékot termelünk. 
    • Jobban figyelünk, milyen étel milyen hatással van ránk, és megismerjük, milyen helyzetekben kívánunk többet, kevesebbet, mást. 
    • Ellenállóbbá válunk a tukmálás, a túláradó vendégszeretet, a “nem akarom megsérteni a mamát”  szociális kísértéseire. Könnyebben el tudjuk engedni az utolsó töltött káposzta repetát, ha már nem esik jól
    • Ellenállóbbá válunk a hangulatevés, érzelmi és vigaszevés lelki kísértéseire is.

    Bármikor remek gyakorlatok ezek. Baba korban pedig már a hozzátáplálás idején segíthetjük, hogy az apróság zavartalanul hozzáférhessen belső szabályozó rendszeréhez. 

    Ahogyan a BLW sorozatom első részében is írtam, a falatkás hozzátáplálás lehetőséget ad arra, hogy a baba szabályozza a mennyiséget, és a saját igénye szerint válasszon, milyen típusú tápanyagokra van szüksége. Azzal, hogy a baba kisebb változtatásokkal és odafigyeléssel azokat az ételeket eheti, amelyeket mi, érezheti, megbízunk benne, partnerként tekintünk rá. És azzal, hogy szülőként olyat kell választanunk, ami megosztható vele, ami követendő példa neki is, könnyebben elhagyunk saját, rossz étkezési szokásokat. 

    Hogyan gyúrhatunk a babánkkal interoceptív tudatosságra? 

    • Teremtsünk alkalmat legalább a főétkezésekre. Amikor csak lehet, együnk közösen, nem sürgetve, jó hangulatban. A nyugalom megteremtésében nem cél, hogy 3 órás fine diningot nyomjunk, hanem ésszerűen adjunk keretet az étkezésnek: legyen eleje, vége. 
    • Ne csak a biztonságos ülésre, hanem arra is adjunk lehetőséget a babának, hogy a számára kényelmes testhelyzetben egyen. Ha etetőszékben ül, kényelmes háttámlája, és lábtámasza legyen. Sok kicsi nem szereti, ha lóg a lába. Van, aki magát az etetőszéket utálja, és ölben szeret ülni. Nálunk rendszerint kimásztak a székből, amikor tudtak. Időnként pedig jól esett nekik az asztal alá behúzódva rágcsálni, mint a kölyökkutyák. 
    • Ne tereljük el a kicsi figyelmét evés közben. Sok gyerek evés közben tableten mesét néz, ahogy sok szülő telefonozik, olvas. Néha biztos elkerülhetetlen, de rendszeresen nem érdemes letudandó tevékenységgé degradálni az ebédet, mert pont a felfedezés öröme és az önszabályozás csorbul. 
    • Mi is ehetünk időnként főételt is kézzel, ahogy például az az indiai vagy közel-keleti kultúrában szokás. A rizsből gombócokat gyúrhatunk, és szószba lehet mártogatni, ahogy a zöldségeket is. A harapást, a rágást a baba tőlünk fogja ellesni, és az ételekhez való viszonyunkban is jó darabig osztozni fog. 
    • Alaposan rágjuk meg az ételünket és ösztönözzük őt is a rágásra ( könnyen beszélek, még az ötévesemnél is néha küzdök ezzel). Sok oka van annak, hogy miért fontos az alapos rágás. Az emésztés folyamata már a szájban kezdődik (a keményítőt bontó alfa-amiláz és a zsírt bontó lipáz enzim a nyálban is található). Az enzimek a pépes tápanyagokhoz jobban hozzáférnek, a gyomor munkája és a vékonybélben történő felszívás is eredményesebb. A darabosan maradt ételek könnyebben okoznak puffadást, hasfeszülést. A rágás a fogakat és az állkapocs izmait erősíti, a nyelvet dolgoztatja. Baba korban mindez a későbbi beszédfejlődésnek is fontos állomása. 
    • Ösztönözzük az ivást pohárból, vagy kiegészítésképp pohárból is. Ez az érzékszervek és kéz koordinációját is fejleszti. 
    • Fogadjuk el, ha valamit nem kíván. Egy ételt próbálhatunk másképpen is elkészíteni, más fűszerekkel, más körettel, más állagban, mert sokszor apró változtatásokon múlik a sikere.  Különbség van a válogatósság és a pillanatnyi igények szerinti intuitív választások közt. A legtöbb szülőt ilyenkor az aggasztja, hogy vajon elég vitaminhoz jut-e a babája az ételekből. Mindenképp a választékos házi koszt legyen a sztenderd, és bízhatunk benne, hogy megtalálja a maga kedvenceit.
    • Tartsuk tiszteletben, ha valamiből többet kér, valamiből kevesebbet. Nem minden helyzetben hasonló az étvágy. Ha idővel szeretnénk a szoptatás vagy tápszer és a szilárd ételek arányán változtatni, akkor kínáljuk többször a főztünkkel, de ne erőltetve. 
    • Tartsuk tiszteletben a fejlődési szakaszok (például mozgásfejlődés, mászás, járás) okozta változásokat, vagy lelki változásokat (például költözés, bölcsödébe szoktatás, a szülő újbóli munkába állása), mert ezek többé-kevésbé az evési szokásokat is befolyásolni tudják. Ilyenkor a szoptatást, tápszert némelyik baba átmenetileg jobban igényli. 
    • Kicsi korban is érdemes beszélni az ételekről, történeteket mesélni róluk, erősíteni az érzelmi kötődést. Beszélni arról, mit készítettünk, miért szeretjük. Erről a témáról itt írtam bővebben
    Dénes Dóra

    Dénes Dóra vagyok, funkcionális táplálkozási tanácsadó és receptfejlesztő. Érdeklődésem középpontjában a gyógyító étrendek és tápanyagok állnak, a gyerekek egészségének megalapozása az étkezési szokásaikon keresztül, és a különböző étrendi szükségletek összehangolása családon belül.

    Étrend tanácsadás

    Étrend tanácsadás

    Reform ételek, fura alapanyagok az élelmiszerlistádon - segítek, hogy ne korlátozást, hanem lehetőségeket és örömöt hozzanak neked és a családodnak. Ha egészségügyi okokból, családtagod miatt, vagy babavárás, szoptatás, hozzátáplálás miatt nagy elhatározásra jutottál, számíthatsz rám.

    @edespofablog

    Followers