Tipikus minták, amelyekből a gyerekeik tanulnak. Melyikben ismersz magatokra?
Amikor egy család étrendjét alakítjuk, a legtöbb figyelem az anyákra és a gyerekekre irányul. Az évek során egyre inkább látom, hogy az apák szerepéről méltatlanul keveset beszélünk.
Pedig a gyerekek ugyanúgy figyelik apa választásait, szokásait, mint anyáét. Nem mellékszereplők az asztalnál. Ugyanolyan fontos minták, mint az anyák.
Egy 2020-ban megjelent, több mint ötven kutatást összegző szisztematikus áttekintés (Khandpur és mtsai., Appetite) arra jutott, hogy az apák szokásai, étellel kapcsolatos megjegyzései és az, ahogyan a családi étkezésekben jelen vannak, önállóan is formálják a gyerekek étkezési választásait.
Tapasztalataim alapján gyűjtöttem össze azokat az apa típusokat, akikkel a táplálkozási tanácsadásomon, és az Édes pofa ételkészítő foglalkozásaimon találkozom, illetve akikről az anyákkal folytatott konzultációkon szó esik. A tipizálás nem címkézés, csak arra szolgál, hogy jobban megértsük őket, és hogy milyen szerepet játszanak gyerekük táplálásában és ízlésének formálásában.
1. Főállású apa
Az utóbbi években több olyan családhoz is volt szerencsém, ahol az apa maradt otthon a Gyes időszakában, az első három évben. Szívmelengető hallgatni, amikor a kisbaba mellett tanulnak főzni. Volt, aki olvasta a hozzátáplálással kapcsolatos könyveket, posztokat, és abban kért segítséget tőlem, hogyan alakítson ki minél változatosabb étrendet a reggelitől uzsonnáig. A vacsora a felesége felségterülete, miután hazatért a munkából.
Közös munkánkban végigvittük a menü tervezéstől a bevásárláson és a kapszula kamra feltöltésén át a folyamatot odáig, hogy milyen praktikus és jól variálható receptek legyenek a tarsolyában, hogy a konyhában éppen csak annyi időt kelljen töltenie, amennyit fontos.
Olyan apával is találkoztam, aki a kisbabás háztartás vezetése mellett a munkáját félállásban, home office-ban látja el. Közben már kitapasztalta, hogy a brokkoli mikor kapható hazai forrásból, és mi módon fogadja el a kislánya. Nagy alapanyag ismeretekre tett szert, de mivel kevés az ideje, neki még inkább jól jöttek a praktikus ötletek.
Bár kevesen vannak, ezen apák példája mutatja, hogy a gyerektáplálás nem kizárólag anyai feladat, és hogy a figyelem, kíváncsiság és tanulás fontosabb, mint bármi veleszületett konyhatündér skillset. Amikor egy apa ugyanúgy részt vesz ebben, nemcsak leveszi a terhet az anya válláról, hanem egy újabb jó mintát is nyújt a gyerekének.
2. Egyensúlyt hozó apa
Elfogult vagyok ezzel a típussal is. A munkám során többször is találkozom hasonló apákkal – mint amilyen a férjem is – akik a “fékek és ellensúlyok” rendszerét emelik be a táplálkozási szokásokba.
Amikor tizennégy évvel ezelőtt életmódváltásba fogtam, hogy babánk foganhasson, tapasztaltam, hogy a testem milyen hálás azért, ha egészséges ételekkel töltöm fel, és milyen sokáig tűrte azt a sok vackot, amit ettem, meg amit csináltam vele. Túlzásba estem, és elkezdtem mindent aszerint válogatni, hogy egészséges-e, vagy sem.
A terhességem alatt is úgy ettem, hogy az már követésre méltó lehessen a leendő babánknak. Ez olykor fölösleges lemondást kívánt, nem tudtam engedni az ösztönös kívánósságomnak sem. És később is, amikor kislányom élelmezésében már nem volt teljhatalmam, mert a bővülő szociális élet és az intézmények más szokásokat is behoztak, nehezen viseltem az elveimtől eltérő kilengéseket. (Arról, hogy egy anya valójában milyen helyzetben van, ha a gyerekét egészségesen szeretné táplálni, a Dívány.hu-n megjelent interjúmban mesélek)
Gyermekeim apja rendszeresen emlékeztett arra, hogy az evés nemcsak tápanyagokról szól, hanem örömforrás, közösségi és lelki kapcsolódás. Sokszor vitatoztunk, de nagy szerepe volt abban, hogy jobban belelazuljak a táplálás nemes hivatásába, hiszen nem lemondásokkal teli, vagy görcsösen megfelelni vágyó gyerekeket szeretnék nevelni.
Mik a motivációi?
Ők is fontosnak tartják az egészséget. Figyelnek arra, hogy maguknak is tápértéket válasszanak, amitől jól működnek, energiájuk van és jó közérzetük. Nyitottak az újdonságokra is, és szeretnék megmutatni a gyerekeinkek, hogy a saláta nemcsak dísz a tányéron a csirke saslik mellett.
Ha viszont éhesek maradnak vacsora után, simán nassolnak. Túleszik magukat karácsonykor, mert jól esik repetázni, tripetázni, szeretnek grillezni, kenyeret sütni, és tobzódni az illatában, és vendégségben is ráröpülnek az édességekre, ahogy a gyerekeik is. Nem hiszik, hogy ezzel rossz példát mutatnának. Sőt, pont a rugalmas megengedést hozzák.
Ezzel az apai habitussal előadásaimon és ételkészítő foglalkozásaimon szoktam találkozni. Örömömre szeretnek részt venni a gyerekeik táplálásában. Ma már biztosan tudom, hogy lehet figyelni az egészségünkre anélkül, hogy ezen állandó fókusz lenne, és bármiféle lelkiismereti nehezítés kapcsolódna az evéshez.
3. Hagyományszerető apa
Ha megkérdezed, mi volt a kedvenc reggelije gyerekként, valószínűleg azt mondja: bundáskenyér, vagy szalonnás rántotta. Ha beteg, jól esik neki egy bögrényi, jó cukros kakaó.
A vasárnapi ebéd a húslevest, rántott húst és krumplipürét jelenti neki. Felnőttként is fel tudja idézni a nagymamája pörköltjének illatát, és a palacsintát is úgy kell ízesíteni, ahogy megszokta. Ezek nem egyszerű fogások, hanem az identitásának részei. Emlékeket, biztonságot, családi történeteket hordoznak.
Éppen ezért nála nehéz új hagyományokat beemelni, pedig a régi magyar konyha más életmódra lett kitalálva. Régebben az emberek több fizikai munkát végeztek, nem ettek naponta 4-5-ször, és jóval szűkösebb lehetőségekből kellett kihozni laktató fogásokat. A mai életvitelben és árubőségben a életvitelszerű hagyományos koszt túlhalad a szervezet kalória igényén.
Hogyan formálhatjuk?
Amikor identitás ételekhez ragaszkodó családdal dolgozom, a rugalmasságuk növelése a cél. Lehet-e a vasárnapi rántott csirke mellé a salátát is az ebéd szerves részévé tenni? Lehet-e a bundáskenyér mellé tenni egy kis tál zöldséget, savanyúságot? Lehet-e, hogy a hét egyik reggelijét dedikálják csak a bundáskenyérnek, vagy tartanak egy palacsinta napot, és akkor a gyerekkori szokásokkal hedonizálhatnak? És lehet-e a gyerekekkel közösen új recepteket kitalálni, amelyek húsz év múlva már nekik jelentik az otthon ízét?
A korszerű táplálkozás nem jelenti, hogy meg kell válni a régi családi receptektől. Mellettük is hagyhatunk helyet olyanoknak, amelyek változatosabbá és egészségesebbé teszik a gyerekek étrendjét. A hagyományokat generációról generációra gazdagítjuk. Ez egyszerre tiszteli a múltat, és teret ad a korszerű szokásoknak is.
4. Különutas apa
Ételválasztásaiban főként a saját szempontjait tartja szem előtt. A hedonikus választások többször megelőzik azt, mint ami jó példa lehet a gyerekeknek. És ezzel olykor felülírják, amit az anya szeretne elérni.
Jó néhány történetet hallok anya klienseimtől. Néhány közülük:
“Két ovis kisfiam rákattant a virslire. Szeretném, ha a vacsorák másról is szólnának. Próbálkozom zöldséges krémekkel, pesztóval, avokádókrémmel, de amíg a férjem nem hajlandó néha váltani, addig én labdába sem rúghatok, mert a gyereknek az apjuk az etalon.”
“Ha a gyerekek elkísérik vásárolni a férjemet, akkor biztos, hogy kapnak csokit, vagy cukorbevonatos fánkot. Annyiszor kértem már, hogy ne nevelje beléjük ezt a szokást, amikor én azon küzdök, hogy kordában tartsam az édességeket. Így is annyit nassolnak.”
“Ha nyaralunk, a párom minden nap el akarja vinni a lányunkat fagyizni. Valójában azért, mert ő akar fagyizni. Én meg nem szeretném, hogy ebből napi rutin legyen, hanem maradjon meg az alkalmaknak”.
Ezekben a történetekben az anyák szándékuk nélkül is egészségnáci szerepbe kerülnek, holott csak jó szokásokat szeretnének. Ez pedig sokszor nagy önfegyelem a részükről is. Könnyebb lenne üdítőt venni, mint cukormentes italokat készíteni, és a kirándulást egy gyorsétteremben zárni is kevésbé macerás, mint elemórzsiát csomagolni az útra.
Az apák sokszor alábecsülik a saját jelentőségüket, pedig fontos mintát nyújtanak a gyerekeknek. A baj nem egy-egy fánkkal, üdítővel, túrát záró sajtburgerrel van, hanem ha rendszeresen szabotálják, amit feleségük a család érdekében képvisel. Ilyenkor a gyerek a jutalomfalattal azt az üzenetet is kapja, hogy anya szabályai alkuképesek. Ebben számíthatsz apádra.
Mik a motivációi?
Ez a típus örömkereső, és élményt szeretne adni. Egy részük lázadásból is így reagál, mert úgy érzi, hogy a gyerektáplálás teljesen az anya terepe: ő vásárol, ő főz, ő dönt. Ott próbál saját szerepet találni, ahol tud.
Hogyan formálhatjuk?
Nem érdemes tiltakozni, ha fánkot szeretne venni, inkább arra biztatni, hogy az apás program mástól legyen különleges. Nem kell feltétlenül ehető részének is lennie, de ha már ételekről van szó, egy közös reggeli készítés, pizzasütés, grillezés is lehet az, amelyben megtalálhatja a gyerekével közös jutalomfaktort.
5. Válogatós apa
Válogatós gyerekek mögött sokszor válogatós a szülő is: a salátát félretolja, a halat nem szereti, a gombát meg sem kóstolja. Ha új étel kerül az asztalra, sokszor köszöni szépen, de marad a megszokottnál. Több anya is beszámolt arról, hogy válogatós férje rossz néven veszi az újításokat. “Még egyszer ne tegyél cukkinit a fasírtba!”.
Csalódottan kérdik tőlem: “hogyan várjam el a gyerekemtől, hogy megkóstolja a rakott kelt, amikor az apja sem hajlandó?”
Ilyenkor megállok egy pillanatra, hogy a makacsság mögötti szálakat kikutassuk.
Van, aki gyerekként állandó nyomás alatt evett. “Addig fel nem állsz az asztaltól, amíg meg nem eszed.” “Ne válogass!” “Ezt mind meg kell enni!” Mire felnő, kialakít egy szűk, biztonságos repertoárt, és ahhoz ragaszkodik. Akit felbosszant, ha cukkini került a fasírtjába, elképzelhető, hogy gyakran rejtettek zöldségeket az ételébe, és átverve érezte magát (a zöldségek elrejtegetéstől 5 okból is óva intem a szülőket).
Van, akinek pedig különféle ízekre, állagokra, vagy szagokra érzékenyebb az idegrendszere. Szenzoros feldolgozási sajátosságok nemcsak gyerekkorban, hanem felnőttként is jelen lehetnek. Számukra egy új étel nem egyszerűen ismeretlen, hanem valóban kellemetlen vagy akár túlterhelő is lehet.
És vannak apák, akik soha nem tanulták, hogy az ízlés fejleszthető. Az ember vagy úgy születik, hogy szereti a kelbimbót, vagy nem.
Az ízpreferenciák egész életünk során változhatnak. A kutatások szerint egy új íz elfogadásához gyakran ismételt, nyomásmentes találkozásokra van szükség – nemcsak gyerekeknél, hanem felnőtteknél is.
Hogyan formálhatjuk?
Ha az okokat megtaláltuk, akkor apró lépések is nagy változást tudnak hozni.
Nem kell salátával kezdeni, ha az nagy falat. Lehet, hogy először csak egy új fűszert próbál ki. Ha eddig a kapor miatt utálta a tökfőzeléket, akkor próbáljuk ki más ízvilággal. Aztán próbáljuk ki nem főzelékként, hanem például tökkel gazdagított húsos raguként. Próbáljuk ki a karfiolt nem levesbe főzve, hanem sütőben sütve, ropogósabban.
Ez a kísérletezés nagyon megéri. Nem csak azért, mert a férj végre talán több zöldséget fog enni. Hanem mert a gyerek azt látja: apa kóstol, tud változni, tud fejlődni. Ha eddigi életében válogatós volt, majd negyvenéves kora után elkezd nyitni új ízek felé, azzal nemcsak a saját étrendjét gazdagítja. És ez egy fontos minta, amit átadhat.
Nyitókép: a “fékek és ellensúlyokat” képviselő férjem házi pizzája.
Nehéz közös nevezőre jutni a családi étkezésekben?
Akár egészségügyi okok miatt van szükségetek személyre szabott étrendi segítségre, akár szeretnétek egy nyugodtabb, élhetőbb rendszert kialakítani otthon, szívesen segítek.
Táplálkozási tanácsadásomon nemcsak arról beszélünk, mi kerüljön a tányérra, hanem arról is, hogyan tudtok szülőként együttműködni, jó szokásokat kialakítani és olyan családi mintákat építeni, amelyek hosszú távon is működnek. Kamraátalakítással, menütervezéssel és empatikus támogatással segítek olyan megoldásokat találni, amelyek valódi élethelyzetekhez illeszkednek.
Természetgyógyászként és táplálkozási tanácsadóként holisztikus szemlélettel kísérlek benneteket ezen az úton. Keressetek bizalommal!
Tanulmányok a témában:
- Khandpur N. et al. (2020). Fathers’ child feeding practices: A systematic review of the evidence. Appetite, 147, 104558.
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/31870933/
- Yee AZH, Lwin MO, Ho SS. (2017). The influence of parental practices on child promotive and preventive food consumption.
https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC4717879/
- Pearson N. et al. (2009). Family correlates of fruit and vegetable consumption in children and adolescents.
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/19656433/
- Birch LL, Fisher JO. (1998). Development of eating behaviors among children and adolescents.
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/9787709/
