A nagyszülők egy része szerint a fejlődő szervezetnek kell a cukor. Szülőként ezt másképp látjuk és nem akarjuk túltolni az édességet. Hogyan értsük meg egymást és teremthetünk cukor ügyben egy élhető egyensúlyt?
Sok szülőtársamról tudom, mennyire érzékeny téma az unokák és cukor. Nálunk apukám mestere a gyümölcs alapú édesítésnek, és ártalmatlan sütiknek (a képen szereplő pohárkrémet ő készítette hozzáadott édesítés nélkül), de időnként ő is cukorral kényezteti az unokáit, mert úgy gondolja, része a boldog gyerekkornak.
A nagyszülők sok érzésüket, a gondoskodásukat, figyelmüket szeretnék kifejezni. A szülőtársak beszámolói alapján jó ideje jegyzeteltem már a nagyszülők érveit az édességek mellett, hogy ebben a posztban legyen mód reagálni rájuk. Szülőként szeretnénk megőrizni a jó kapcsolatunkat, de szeretnénk azt is, ha saját szüleink értenék, miért gondolkozunk másképp a nassokról.
Édességfüggő gyerek voltam
Változó, kinek miért érzékeny téma a cukor. Nekem a saját példám miatt is. A gyerekkoromban a családom legjobb szándéka és változatos étrend mellett is édességfüggő voltam.
A reggelim zseniális gyümölcskenyér volt a közeli cukrászdából, vagy csokis müzli. Uzsonnára a vajas-mézes kenyér mellett is néha helyet kért egy kis négercsók, vagy vaníliás krémtúró. Az ebédet sütivel zártam, az epret porcukorral ettem, a kakaót édes habbal. Ha szomorú voltam, a túró rudi mellé rágcsáltam egy kis Milkát. Sportolás mellett is pocakos voltam, ami nyírbálta az önbizalmam, és négy lyukas fogat szereztem tíz éves korom alatt, amit amalgámmal tömtek be. Azóta tudjuk, milyen egészségkárosító hatása van az ebből származó higanynak.
Kamaszkoromra a szervezetem belefáradt a csokoládéba, és allergiás tüneteim lettek tőle. Huszonéves koromban autoimmun betegséggel diagnosztizáltak, és később még hormonális zavar, termékenységi probléma is nehezítette, hogy anya lehessek. Mindent persze nem lehet a cukorra visszavezetni. Az egyéb kényelmi élelmiszerek, a környezetszennyezés, a vegyszerek, nehézfémek, növényvédő szerek, gyógyszermaradványok, hormonális fogamzásgátlók, a stressz és hajszoltság vastagon benne vannak a mai civilizációs ártalmakban. Nálam biztos, hogy a szervezetemet, bélflórámat megviselték az étkezési szokásaim. Csoda, hogy az inzulinrezisztenciát megúsztam.
Tíz éve elhagytam többek közt a finomított cukrot, és nagyon jó hatással volt a szervezetemre. Nem hiszek a szélsőséges étrendekben, csak azt látom, hogy ránk, magyarokra különösen jellemző, hogy érzelmi evők, és szokásaink rabjai vagyunk, és az is, hogy túltoljuk a szénhidrátot. Nemcsak cukor, hanem kenyér, tészták, keményítős köretek formájában is. Alig ismerek olyan harmincast-negyvenest, akinek ne lenne emésztési problémája, szénhidrát anyagcsere zavara, vagy intoleranciája, allergiája, szénanáthája. Ezek is komplex problémák, nem egyik napról a másikra alakulnak ki. A gyors életvitelben nehezen találjuk az egyensúlyt az életmódunkban és táplálkozásunkban.
15 tipp a cukor csökkentésére
A megfigyelésem nem reprezentatív, az viszont tény, hogy évről-évre Európa legkövérebb nemzetei közt szerepelünk. A WHO tanulmánya szerint pedig világszerte egyre nagyobb probléma a gyerekkori elhízás. Nagyon érdekes az a fotósorozat, amelyet néhány éve a kaliforniai fotós Gregg Segal készített a Time magazin számára, aki a világot járva fotózta különböző kultúrákban a gyerekek ételeit. Elgondolkodtató látni.
Édesen és rostban gazdagon – cukor nélkül
Miért szeretnénk kevesebb édességet adni?
Szülőként legtöbben nem a karácsonyi bejglit, alkalmi gyümölcslevet, lélek vigasztaló csokit szeretnénk eltörölni, és bezáratni a fagyizókat, hogy a helyüket beszántsuk brokkoli műveléshez. Csak egy élhető egyensúlyt teremtenénk. Mi minden van benne abban, ha nem akarunk napi szinten édességet, édes üdítőket adni a gyerekeinknek?
- Eljutottak hozzánk a cukor fogyasztás hatásairól készített tanulmányok.
- Sokan a saját példánkon is látjuk, milyen hatással van a szervezetünkre.
- Sokan tapasztaljuk a cukor közvetlen hatásait is a gyerekeken. Például hogy mennyire fel tud pörögni tőle (az enyémek nagyon, mert nincsenek annyira hozzászokva) és azt is, hogy édesség édességet kíván az inzulin hatása miatt. Felnőttként is nehéz mértéket tartani, egy gyereknek pláne nem könnyű tanulás az önkontroll. Látjuk a viselkedésükön, milyen nehezen kezelhetők, ha hirtelen megugrik a vércukorszintjük, majd leesik. Ehhez a hullámvasúthoz minden egyéb szülői feladat mellett sok türelem kell.
- Szeretnénk többségében valódi tápanyagokat adni, és az egészségüket megalapozni az elkövetkezendő évtizedekre.
- Látjuk, hogy minél több feldolgozott élelmiszer, ízfokozó szerepel a napi menüben, az ízlelés annál inkább torzul, és a gyerek válogatósabb lesz.
- Szeretnénk, ha a kicsik egészséges viszonyt tudnának kialakítani az ételekkel. Nem tartjuk jó ötletnek rágcsákkal jutalmazni, csokimegvonással büntetni.
- Szeretnénk, ha jól ebédelnének. Frusztráló órákig főzni, hogy a csimota alig egyen, mert telenassolta magát 11-kor.
- Szeretnénk, ha a nagyit nem azért várnák, mert mindig hoz dörmit, hanem mert jó vele együtt lenni. Hamisnak érezzük a kapcsolatokat édességgel tuningolni.
- Szeretnénk minél kevesebbet szemetelni. Nem jó érzés csokipapírokat, üres üdítős dobozokat kidobálni, miközben a bolygónk már így is tele hulladékkal. Igen, sokan – köztük én is – klímaszorongók vagyunk és felelősséget érzünk a hely iránt, amit a gyerekeink felnőttként is használni szeretnének.
- Szeretnénk minél kevesebb időt tölteni a gyermekfogászaton, és minél kevesebb pénzt otthagyni. Megspórolánk a gasztroenterológiát is.
Néhány érvről ezek közül még lesz szó bővebben is ebben a részben, ahol reagálnék a jellemző a nagyszülői mondatokra, amelyek szülőtársaim beszámolói alapján jegyeztem fel.
“Fejlődő szervezetnek kell a szénhidrát”
Tökéletesen igaz: szervezetünk, izmaink, agyunk energiaellátásának fő forrása. A gyerekek esetében még inkább nagy hangsúly van azon, hogy az agy működéséhez és fejlődéséhez szükséges, mert az a szép kis buksijuk a legnagyobb glükóz felvevő központ.
Az emésztés során a szénhidrátok egyszerű cukrokká bomlanak. A monoszacharidok közé tartozik a szőlőcukor, azaz glükóz (vagy dextróz), a gyümölcscukor, azaz fruktóz, illetve a galaktóz. A glükóz polimerjei a keményítők és a legösszetettebb szénhidrát formák a rostok. Vagyis nem csak a sütemények tartoznak szénhidrátok közé.
Természetes forrásai a gabonák, és álgabonák: a rizs, zab, árpa,rozs, búza tönkölybúza, és alternatív gabonák, és ezek lisztjeiből készült pelyhek, a keményítőben gazdag zöldségek, gyümölcsök: mint például a batáta, a krumpli, a kukorica, a sütőtök, a banán, a hüvelyesek, bab és lencsefélék és magok (ezek növényi fehérjeforrások is egyúttal). Illetve minden zöldség és gyümölcs (a rost is) szénhidrátforrás. Ha mindezek változatosan szerepelnek az étrendben az egyéb tápanyagok mellett, akkor desszert nélkül is csodásan lehet fejlődni.
“Láthatod, hogy nem hízik az édességtől. Lemozogja.”
Az agy fejlődése és a növekedés szénhidrát igényes, és az energia hasznosítása is jobban működik gyerekkorban. A zsenge szervezet optimális sejtműködéssel sokkal toleránsabb. De attól még ha rendszeresen túlterheljük a hasnyálmirigyüket, amelynek béta-sejtjei termelik az a vércukorszintre reagáló inzulint, azzal a későbbi inzulinrezisztencia, illetve cukorbetegség kockázata nő.
Az inzulin több feladatot is ellát a szervezetben. Például a glikogén felépítését ( a glükóz tárolása az izomszöveteken és a máj glikogénraktárában) fokozza, az aminosav felvételét fokozza, és ezzel serkenti a fehérjeszintézist, és az izomépítésben is szerepe van. A szénhidrát anyagcserében a máj is kulcsfontosságú feladatokat lát el. Nagyon egyszerűen mondva nemcsak a gyerekek alakját, hanem hasnyálmirigyét és máját is óvnunk kell a cukor okozta terheléstől.
“Szeretnék ajándékot adni az unokámnak”
Abban, hogy a nagyszülők generációjának miért esik különösen jól édességet, vagy egyáltalán ételt ajándékozni, abban jócskán benne van a huszadik század. A háború után születettek számára a liszt és cukor ritka kincsek voltak, és a nélkülözésből a szocialista hiánygazdaságba átmenet sem arról szólt, hogy bármikor bármit ehettek. A mai gyerekek el sem tudnak olyat képzelni, hogy csak november-decemberben juthatnak banánhoz, vagy hogy kora reggel sorba kelljen állni az utolsó pár doboz tejért. A rendszerváltás előtti Gorenje-időszakban a menőség netovábbja volt Ausztriából Mozart golyóhoz vagy más kakaóipari termékhez jutni, amit nem Szerencs ad a világnak.
A mai egészség- és környezettudatosság viszont a házi édességek felé húz. Felértékeli mindazt, ami minimális hulladékkal, egészségesebb alapanyagokból készül, és becsben tartjuk az ételt, amibe egy szerettünk időt és munkát fektetett, mert szabadidőből annyira kevés van. Számomra például nem kérdés, hogy meggyes pite, vagy konyakos meggy. De ajándékot sem kapunk minden nap, a sütemény is legyen alkalmi.
“Olyan ritkán tudunk együtt lenni. Szeretnék neki élményt nyújtani”
Sokszor maga a közös sütés nagyobb élmény a gyereknek, mint végül a produktum. Szép emlékeim közt szerepel a szilvásgombóc főzés a nagymamámmal, amikor az ablak is párásodott az otthonos gőzöktől. A pirított zsemlemorzsa, vagy a madártej vaníliás illata is maga egy ölelés volt, amikor a karom fáradt már a keverésben.
De a legszebb emlékeim a nagyszüleimmel nem édességekhez és nem is evéshez kapcsolódnak. Hanem amikor vonatoztunk, állatkerteztünk, meséltek, a telkülön tyúkot etettünk, vagy amikor a nagyapám szuper kaotikus sufnijában kincset kerestünk és közösen barkácsoltunk. A nagyszüleimmel közös kis titkaink is a kedvenc titkaim voltak. Ha az a kérdés, hogy például a saját gyerekkorom boldogságához mennyit tett hozzá az édesipar: hát nem sokat. A nagyszüleimmel közös élmények annál többet. Jól meglettem volna kevesebb cukorral is.
“Nekem sokkal kevesebb az eszközöm, mint neked, az anyjának, hogy kényeztessem”
Amikor a saját gyerekeimtől kérdeztem, számukra mi a nagyszülői kényeztetés, akkor persze említették a nagypapájuk kekszét, és pohárkrémeit, a nagymamájuk almás palacsintáját és császármorzsáját, de nem ezeket sorolták a legelsők közt. Hanem a meseolvasást, a hátuk vakargatását, a lovacskázós ölbeli játékokat, simogatást, közös rajzolást. A Covid alattomosan elszakította a nagyszülőket az unokáktól. Remélhetőleg most már lassan visszatérhetnek egymás érintéséhez is.
“Kérdeztem tőle, mit főzzek, amikor nálam lesz. Kérhetett volna bármit, de ő kakaóscsigát mondott”
Felnőttként már – jó esetben – megtanultuk, hogy élettani hatás alapján is választhatunk a gyorsétterem és salátázó közt. De a gyerekek még nem vesznek maguktól sálat, hogy ne fázzanak, és nem kerülik ki a pocsolyát, hogy ne legyen vizes a cipőjük. Olyat se nagyon hallunk tőlük, hogy “ne fáradj a palacsintával, mamikám, süss inkább egy kis grill zöldséget!”
A mi dolgunk, hogy olyan kínálatot mutassunk, ami az egészségüket szolgálja, és ők abból választhatnak.
“De hát annyira igényli az édességet. Egy gyerek érzi, mire van szüksége”
Az édes ízek szeretete nem feltétlenül jelenti, hogy édességre van szükség. Az édes az öröklött ízpreferenciánk királynője. Az ízek megtapasztalása szempontjából az első élményünk az anyatej, amely muszáj, hogy jól essen, különben nehezen maradnánk életben. Az édes ízhez a tápláló szénhidrátok, gabonák, gyümölcsök, magok, hüvelyesek, keményítő tartalmú gyökerek kapcsolódnak és az élet adásának az értékét hordozzák. Itt, a gyerekek íz tanulásáról szóló posztomban is írtam, hogy evolúciós beállításunk szerint a szervezetünkben a magas szénhidrát és kalóriatartalom nagyobb “reward értékkel” bír. Az agy jutalomközpontjában az édes ételek tudnak leginkább hatni a dopamin felszabadulására.
Ha nem torzítjuk az ízlelést túl gyakori hozzáadott cukorral, akkor egy gabonakása gyümölcsökkel, egy natúr almáspite, vagy akár a sült batáta önmagában is elég édes tud lenni, és fedezi is, ami a gyereknek jól esik.
“Müzliszeletet adtam neki. Az egészséges”
Már amelyik. A gabonaszelet rostjait, a csontokat erősítő tejszeletet kiválóan a fejünkbe vuduzták a reklámok. Termék és termék közt nagy a különbség: vannak jó összetételű és károsabb változatok. A legjobb, ha az összetevőket elolvassuk. Ez viszont érthető, hogy nehézkes a nagyszülőknek, a hangya betűk és ismeretlen komponensek miatt. Érdemes itt egyeztetni a szülőkkel, akik jó eséllyel ismerik a gyerektermékeket.
A cukor egy sor jól hangzó művésznéven szerepelhet a címkéken, ezeket ebben a posztban bemutattam. A finomított nasikban még más adalékok is előfordulnak, állagjavítók, ízfokozók, színezékek. Gyakran fogyasztva ezek is messze vannak az egészségestől. Többek közt a bélflórát nyírbálják. Érdekességképp még a fehér színezék sem feltétlenül ártalmatlan. Nemrég tiltották be a drazsékban, rágókban, fehér csokiban előforduló színezéket, az E171-gyel jelzett titán-dioxidot.
“Ettől az egy kis túróruditól semmi baja nem lesz”
Egytől valóban nem. De a gyerekek napjában többször is úgy alkudoznak szüleikkel az édességekért, hogy attól még az még az isztambuli bazárosok homloka is gyöngyözne. Egy gyerek nem marad cukor nélkül. Ha máshol nem, az óvodában, iskolában, a játszótéren, vendégségben jó eséllyel részesül belőle. Rendszerint a hazaúton is keresztbe fekszik a maga illataival egy pékség, egy fagyizó. Vagy legalább a bolt kasszája elé halmozott csokiszeletekben lehet bízni, hogy indulhat értük a túsztárgyalás. A kedvencem a patika pultjára helyezett gumicukor-vitaminok, ahova a gyanútlan szülő úgy lép be a gyerekével, hogy itt végre biztos nem leselkedik rájuk édességcsapda.
Napi szintű húzd meg-ereszd meg játék megy az édességek körül. Ha szülőként nem akarunk folyamatosan korlátozni és megutáltatni magunkat, akkor sokszor több édességet kell, hogy toleráljunk, mint amennyit szívesen adnánk a gyerekünknek.
“Nem hiszem, hogy azok a divatos cukorpótlók olyan hű, de egészségesek lennének”
Minden hozzáadott édesítés kompromisszum (ebben a posztban összefoglaltam minden fontos dolgot az édesítésről). Az alternatív cukrok közül van, amelyik nem vagy alig emeli a vércukorszintet, mint a xilit, eritrit, de a bélflóra nem rajong érte. Van, amelyiknek jó a glükóz-fruktóz aránya, mint néhány szirupnak, de magas a szénhidrát tartalma. Van olyan is, mint a stevia, amelynek nem tudunk káros hatásáról, de az íze sokak számára elviselhetetlen. És persze ott a méz is, ami tele van ásványi anyagokkal, enzimmel, de a gyümölcscukorra érzékenyeket megviseli.
Ha nincs gond a gyümölcscukorral, akkor még mindig az a legtermészetesebb megoldás, ha gyümölccsel, vagy akár édes gyökérzöldséggel édesítünk. A világ legegyszerűbb édességei készülhetnek így, például almás zabpalacsinta, sütőtök kenyér, céklás kókuszgolyó, gyümölcsös hajdinagombóc.
A cukor a legáltalánosabb napi élelmiszerben is megtalálható a felvágottaktól a szószokon át a konzervekig, üdítőkig. Ha csökkenteni szeretnénk, akkor át kell állnunk a tudatos vásárlásra, tervezésre, főzésre. Hogyan lehet erre az időt beosztani? Hogyan lehet a családdal együtt új életmódot kezdeni? Étrendtanácsadásomon komplett programot kínálok, amellyel lépésről lépésre elhagyhatjátok a cukrot hiányok nélkül. Menütervezéssel, cukormentes receptekkel, gyakorlati tippekkel is segítek.
További családi receptekért, inspirációért követhetsz a Facebookon, Instagramon!
Források:
Noncommunicable diseases: childhood overweight and obesity
Study Finds Link Between Blood Sugar and Liver Disease Progression